Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Néprajz - Kövecses-Varga Etelka: Mogyórsbánya a népi építészete

A zsúpfedéssel véglegesen az 1950-es évektől kezdve hagytak fel. A legkésőbbi zsúptetőkészítő Szódás Pál volt. Ma már nincs zsúpfedeles ház a faluban. Az elkészült tető utcai oromzatának széleit széldeszkákkal védték az időjárás viszontagságaitól. Ezeknek alsó végét a sárgerendák végéhez szögelték, felső végüket pedig egymásba csapolták. A házak külső megjelenése A házak utca felőli rövidebb oldalán /"tűzfal ", "scsít'7 két kisméretű ablak volt szimmetrikusan elhelyezve. A homlokzat anyaga többféle lehetett. /A ház hátsó végén a padlás nyitott volt./ Századunk elején a régi, rakott falú és tömésfalú házaknál még a deszkából és a sövény bői készült homlokzat is előfordult. Ezt később vályoggal cserélték ki. A deszkahomlokzatot kétféleképpen készítették. Az egyik megoldás szerint a teljes homlokzatot függőlegesen egymás mellé szegeit deszkákból készítették/állóhézagos deszkahomlokzat/ és a deszkák közeit fűrészelt díszítéssel látták el. Kedvelt motívum volt a tulipán. A másik esetben a homlokzatnak csak a felső csúcsa készült deszkából, szintén állóhézagos megoldással. A vályogból épült házaknál már az oromzatot is vályogtéglából készítették, amelyet 1 vagy 2, kör vagy négyszögletes alakú szellőzőnyüás tört át. Az udvar felől szabadon volt a tetőfedő anyag széle. Az eresz födémrésze nyitott volt, később a keresztgerendákat fölülről, vagy alulról is deszkával szegeitek be. Ez utóbbira csak a tornácok megépítésével került sor. Aháromosztatú házaknál a ház egyetlen bejárata a pitvarba nyílt. Itt dupla ajtók voltak. A külső ajtó két részből állt, alsó és felső részét külön-külön lehetett nyitni. Nyáron csak az alsó részt /"verőcke"/ ha jtottákbe, hogy az aprójószág a házba be ne menjen. Felső részét csak akkor hajtották be, ha elmentek valahová. A négyosztatú házaknál a kamra külön bejáratot kapott. Itt egyszárnyú ajtók voltak, de a külső félajtó /"verőcke"/ gyakran itt is előfordult. A verőckét gyakran a házoromzatokéhoz hasonló fűrészelt dísszel látták el. A konyhán és a kamrán az ajtó mellett egy, a hátsó szobán két szimmetrikusan elhelyezett ablak volt. Adatközlőim elmondása szerint még századunk húszas éveiben sem volt ritka, hogy az udvar felé néző ablakok szimplák voltak. Amikor az 1920-as évektől megjelentek a tornácok, a módosabb gazdák a tornácoszlopok közét deszka mellvéddel látták el, amelyeken szintén a faoromzatokéhoz hasonló fűrészelt dísz volt. Ilyenkor gyakran a keresztgerendák végére is díszes homlokdeszkák kerültek. Vakolás, meszelés A ház vakolását szintén agyagos pelyvás sárgafölddel végezték. A n. világháború előtt a házfalainaktel jesfelületét fehér színűremeszelték.Afal alsórésze isfehér színűvolt. Csak a n. világháború után terjedt el a sárga és a rózsaszínű meszelés, s a fal alját - az alap föld feletti részének magasságában - sötétkék vagy fekete színnel hangsúlyozták. A házak utcai oldalán gyakori volt az oromzat széleinek és az ablakkereteknek a fal síkjából kissé kiemelkedő keretezése. A

II. vüágháború után a színesre meszelt házaknál ezeket a részeket fehér színnel emelték ki./8.kép/ 157