Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)
Történelem - Dr. Somorjai József: Az úttörőmozgalom újjászervezése Komárom megyében 1956–60 között;
kólában - ha a tanulók igénylik, igen -. A jelképekről is úgy szól a felhívás, hogy csak később lesz részletesen kidolgozva, de a vörösnyakkendő, az előre köszönés, a pajtás megszólítás marad. 22 A szervezettség a következőképpen alakult; Komárom megyében 1956 szeptemberében 154 úttörőcsapat működött, a Magyar Úttörők Szövetsége újjáalakulását követően 1957 májusában az úttörőcsapatok száma 40-re csökkent. 1957 októberére már ismét 110 úttörőcsapat tevékenykedett a megyében. 23 A számszerű emelkedés az úttörőmunka vonzerején, a sok fáradtságot és gondoskodást, lelkesedést igénylő helyes nevelőmunkán túl egy adott szemléletnek volt köszönhető. Annak ellenére, hogy a szervezőmunka kezdetén az 1957. II. 26-i körlevél a legfontosabb elvnek az önkéntességet jelölte meg és a számszerű emelkedést lényegtelen kérdésnek tekintette, néhány hónap múlva a megye úttörővezetői közül is egyre többen képviselték azt az országosan meghirdetett elvet, hogy ki kell tárni az úttörőszövetség kapuját mindenki előtt, aki az úttörőélet törvényei szerint akar élni. Természetesen voltak olyanok is, akik eltérő véleményen voltak, mint az oroszlányi József Attila fiú úttörőcsapat vezetője, Bukó József, aki azt vallotta, hogy a belépni kívánóknak a törvények elfogadásán túl bizonyos tettek elvégzését is vállalniuk kell. Később ez az elképzelés az újoncpróbában öltött testet. Az úttörőcsapatok újjászervezése során a névadók választásánál általában megálltak 1848-nál. A tatabányai 800. számú úttörőcsapat Mező Imre nevét választotta, elsőként az országban. A Dolgozók Lapja erről a következőket írta: „Büszkén, csillogó szemmel léptek be a terembe a kis forradalmárok, akik megyénkben először kötötték fel, merték a nyakukba tenni a vörösnyakkendőt, még akkor is, ha ezért sokan gúnyolták, szidták is őket." Az ünnepségen részt vett Mező Imre özvegye és két gyermeke is. A pajtások előttük tettek fogadalmat, hogy becsülettel megőrzik példaképük nevét, emlékét. Az első úttörőknek valóban szinte minden úttörőcsapat újjáalakulásánál bátor kiállásra volt szükségük, melyre később is büszkén emlékezhettek vissza. „Mi voltunk az első úttörők, ti fiatalok haladjatok abba az irányba, amerre mi elindultunk" nyilatkozott Bozsóki Lajos komáromi tanuló a megyei lapban. A megyében lévő úttörőcsapatok munkájának irányítására 1957. május 11-én alakult meg a megyei úttörőelnökség. Elnöke: Kroszner László, a megyei tanács akkori elnöke - jelenleg nyugdíjas, titkára: Nagy Lajosné - aki sajnos már meghalt -, tagjai: Magyar Julianna, Konkoly Jánosné, Czinder Károly, Patonyi Ferenc, Gerendás Géza, Nagy Árpád, Marosi Gyuláné, Tényei László, Hubay Győző - később 1959ben - Kertész Katalin, és Pál Gyula lettek. 29 Az úttörő titkári funkciót Tatabányán Patonyi Ferenc, Dorog járásban Regölics Jánosné, Komárom járásban Galambos Tamás, Tata járásban Deszpot Lászlóné Magyar Julianna töltötte be. Az elnökség munkamódszere kezdetben nem volt tisztázott. Tagjai elsősorban pedagógusok és tanácsi dolgozók voltak. Ezért döntött úgy a megyei testület nem egészen egy év múlva 1958. március 27- diki ülésén, hogy az elnökség létszámát 25-30 főre emeli, melyből az operatív munka irányítására titkárságot bíztak meg Nagy Lajosné vezetésével. 1 Az úttörőcsapatok munkájának segítésére 1957-ben adta ki a megyei testület első tájékoztatóját, a kulturális szemlével kapcsolatban. Az úttörőcsapatok élére az önkéntesség elve alapján a legjobb pedagógusok kerültek. Feladatukat az is nehezítette, hogy az iskolákban még meglévő feszült politikai légkörben sokan segítő társak nélkül, egyedül vezették az úttörőcsapatok mun167
