Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Régészet - Kövecses-Varga Etelka: Két esztergomi leletmentés késő középkori lábbeli anyagának elemzése

A technikát a mi esetünkben sem tudjuk pontosan meghatározni. Csak annyi biztos, hogy a felsőrészt fordított varrott technikával csak akkor tudták a talphoz varrni, ha az csak a lágyékig ért, és a többi szélhez már csak egészen keskeny kis peremet varrhattak. A lágyékrész alatt talán alacsony telitalp, míg a sarkon magas vaspatkó vagy egészen vastag vasalás helyezkedhetett el, amely feltételezhetően csak két visszahajtott kampóval kapaszkodott a talp bőrébe. A talp elképzelhető úgy is, hogy a lágyék alatt nem volt ún. „telitalp"-rész. A 88.10.17., 28. sz. leletek hasonló lábbelitalpakból való nyiradékok. 13-14. sz. leletek (ltsz. 88.10.29-30.) (13-14. ábrák) A Szolnok III. típushoz tartozó talpak (kapcatalpak vagy másként „gomba alakú talpak") jobb oldali lágyéknyiradékainak határozhatók meg. A13. sz. In. Sz.: 4,5 cm, a 14. sz. In. Sz.: 3,8 cm. A nyiradékok bal szélein több helytelen irányú bevágás található: a 13. számún 3, a 14. sz. leleten 1. Mindkettő vastag, egyrétegű bőr: V: 0,2-0,3 cm, a jobb szélen elkeskenyednek mintegy 0,1 cm-nyire, vagy még ennél is keskenyebbre -, és itt olyan a bőr, mintha le lenne csiszolva. E két nyiradék ismertetését azért tartottam fontosnak, mert egyébként Szolnok III. típusú talp Esztergomban még nem került elő. Egyedül ez a két lelet a bizonyítékunk a meglétére. írásbeli adatunk a XVIII. sz. elejéről való: „1709-ben az Esztergom városi hajdúk hosszúszárú bőrkapcát húztak bocskorukba" - írja Villányi Szaniszló helytörténeti művében. A 88.10.31-36. sz. leletek azonosítatlan lábbeli talapkból, ill. felsőrészekből származó részletek. Egyedül a 88.10.31-ről feltételezhetjük, hogy csizmatalp széléből levágott darab. Eddigi kutatásaink szerint a jelzett időpontban cipőt (3. sz. leletünk) és csizmát (4. sz., 7. sz. -10. sz. leletek) Esztergomban a német vargák és a csizmadiák, sarut (4. sz., 5.sz. leletek) a magyar és a német vargák (esetleg még a tímárok is), papucsot (11-12. sz. leletek) a német vargák és a csizmadiák, kapcát (13-14. sz.) szintén a csizmadiák készítettek. írásos adataink is ezt támasztják alá. Esztergomban ugyanis az idők során többféle mesterség foglalkozott a lábbelikészítéssel: voltak tímárok, magyar és német vargák, cipészek és csizmadiák. Az esztergomi tímárokról közvetve, 1699-ből származik az első adatunk, mivelhogy az esztergomi vargák céhszabályaikban határozottan felléptek a tímárokkal szemben. „1. (ti. a vargáknak) városainkban és mezővárosainkban, a melyekben czéhekké egyesülve élnek, a nyers bőrökre nézve elővételi joguk legyen, azokat kidolgozhatják s az országos vásárok alkalmával bárhol, főleg pedig Pozsonyban is áruba bocsáthatják. 2. Hogy a tímárok vagy bármiféle más bőrkészítők kikészített bőreiket azok elkobzásának terhe alatt az országos vásárokon kívül eladni ne merészeljék. 3. Hogy ugyancsak a tímárok habár czéhet alkotnának is, az általok vagy mások által kidolgozott bőrökből ne merészeljenek bocskorokat kikészíteni s eladni - azok elkobzásának terhe alatt; mert azok készítése egyedül a vargákat illeti meg." Az első konkrét adatunk 1715-ből való: ekkor - egy összeírás szerint - Esztergom szab. kir. városban 9 tímár élt. 34