Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Régészet - Kövecses-Varga Etelka: Két esztergomi leletmentés késő középkori lábbeli anyagának elemzése

Sajnos a bőrdarabról csak annyit állapíthatunk meg, hogy egy kb. féllábszárig érő lábbeli szárrészlete lehet. 2 sz. lelet (ltsz. 71.75.297.) (2. ábra) Sófyatalp részlete: (XVII. sz.) Csak a fejrész bal oldala maradt meg, a sarokrész hiányzik, a lágyékrész két oldala töredezett. (H.: 16,7 cm, Sz.: 7,3 cm, V: 0,2-0,3 cm) Itt színelő varrás nyomát láthatjuk, ami azt jelenti, hogy a talpbőr szélét csak egyes risztvágás (ez az öltéssor vonalát bejelölő bekarcolt vonal, „árok") és ennek megfelelően egyes lyuksor kíséri. A risztvágás mentén a bőrbe úgy öltenek be, hogy az öltés a bőr szélén érjen ki. így a talp felől nézve nem látható az öltéssor. Míg azonban a technika a bőrkapca varrásának felel meg, a forma egészen eltér attól. A lágyékrész nem keskenyedik el, hanem szinte alig keskenyebb a fejnél. Ez a megmaradt részleten is jól látható. Irásné Melis Katalin V. csoportjába a kapca mellé más, ún. „könnyű lábbelik"-et is besorolt. Ide helyezte a cipellősök, kapcák, gyermek- és női saruk mellett a sólyákat is. Ezeknek talpain nem találunk sarokvas-lenyomatokat, sőt az általa sólyatalpnak tartott darabokon még szögecselés nyomait sem találta. Ez a helyzet a mi leletünkkel is. írásné Melis Katalin szerint a sólyát - mint általában minden, ún. „könnyű lábbelit" - kiegészítő lábbeliként és nem utcai cipőként hordták. Feltételezése szerint: „A sólya és a kapca hasonló lábbelik lehettek, de mégis volt közöttük valamilyen általunk még nem ismert lényeges különbség."

9 A két idézett publikációban van néhány egymásnak ellentmondó adat a sólyával kapcsolatban: „A kereskedők a sólyát papuccsal együtt árulták, kapcákat pedig külön is lehetett kapni." - írja írásné Melis Katalin.

10 Ugyanakkor Gáborján A azt írja, hogy „... a bőrkapcákat pedig eddigi tudásunk szerint sólyában, papucsban, saruban viselték belső lábbeliként".

11 Hogy pontosan milyen sólyában viselt kapcáról van itt szó, nem tudhatjuk. Hiszen kapcát nemcsak bőrből, hanem puhább anyagokból is készítettek. Véleményem szerint a kettő együtt való viselése csak így képzelhető el, hiszen ha a sólya földön járásra használt lábbeli lett volna, akkor a talpon valamilyen vasalásnak vagy szögecselésnek kellene lennie. Az eddigiek alapján a 71.75.297. sz. leletünket írásné V. csoportjába soroljuk, és legközelebbi analógiaként egyelőre az i.m. 284. oldalán szereplő 9. kép 1. ábráját tekintjük. (Lelőhelye: Budapest XV, Rákospalota, Kossuth L. u. 39-41. -Későközépkori temető gyermeksírja. XVII. sz.) Még egy megjegyzést kell itt tennünk: Az esztergomi írásos forrásokban eddig még nem találtunk sólyára utaló részleteket, de felbukkanásuk még korántsem kizárt. (Ugyanez a helyzet a XVII. sz.-i Erdély esetében, ahol - tudomásunk szerint - hordták a sólyát, ugyanakkor viszont az árszabásokban nem szerepelt!) A 3-6. sz. leletek - a talp alapformája és varrási technikája alapján - egy leletcsoportot alkotnak (a XVI-XVII. sz.-ra tehetők). 3. sz.: 71.75.298. 4. sz.: 71.75.299. 6. sz.: 71.75.300. (hasonló lábbelihez tartozó sarokvas) 5. sz.: 88.10.1. (A 88.10.2-7. az 5. sz. talphoz hasonlók kétoldali nyiradékai.) 17