Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Pifkó Péter: Színtársulatok Esztergomban a dualizmus korában

1870. május 21-én Szigligeti Mátyás királlyá választása című történelmi színmüvének előadásakor, amelyet a Budavár ostrománál 1849-ben elesett honvédek emlékoszlopa javára rendeztek, a második felvonás végén Mátyás lóháton vonult be a színpadra görögtűzzel megvilágítva. Várady Antal Mózes című drámájához tartalmilag kapcsolódott a zárókép, a „lángoló tűzoszlop fényes megjelenése" is. 1876. január elsején Aranyossy társulata a Mekkai basa előadása előtt köszöntötte allegorikus képpel a közönséget az új év alkalmából. Megjelentek még a tablók egy-egy esetben gyengébb társulatok műsorán az előadott darab tartalmától teljesen függetlenül. 1874-ben Balog Alajos a Fehér Otelló és a Süketnek kell lenni című vígjátékok közben mutatott be társulatával bibliai képeket márványalakokkal. 1883-ban Völgyi Gyula jutalomjátéka szolgáltatta az ürügyet arra, hogy a Szükség törvényt bont, az Ö nem féltékeny című vígjátékok után Munkácsy Krisztus a Pilátus előtt című képét mutassák be. A zenés darabok szaporodásával csőkkent az előadások zenés betétjeinek száma, de azért még néhány alkalmat feljegyezhettünk. 1870-ben Rajner Lajos 11 tagú tiroli daltársulatát a Szamártej című bohózattal hallgatták egy előadásban. 1886-ban a fiumei Valerio Susani énekelt Verdi áriákat a Buborékok felvonásai között. Az április 5-i előadáson Marcello Rossi és Emil Wéber Mozart, Wagner és Paganini műveket adott elő egy Balázs Sándor vígjátékot követve. Ahogy a közönség a könnyebb műfaj felé fordult, a zenei betétek is változtak. 1913-ban már Kornai Berta Fedák és Küry imitációi és a közkedvelt vendég, Gózon Gyula kabarédalai jelentették a zenét. A társulatokban egyre kevesebb a jó táncos és a zenei betétekkel együtt a darabba szervesen beilleszkedő táncok is lassan eltűnnek a színpadokról. 1885-ben a még híres táncosként ismert Litzenmayer nővérek a Gasparone első felvonásában tarantellát mutattak be. 1891-ben Deák Péter és neje Vlád Gizella neve került a színlapra, akik a Nániban sváb táncokkal érdemelték ki a nagyobb figyelmet. 1885-ben a látványosságokban, tüneményekben amúgy is bővelkedő Ördög piruláinak előadásán Pesti Ihász Lajos igazgató felléptetett négy átutazóban lévő „valódi szerecsen" táncost. A színészek által, nem színházi előadás jellegű látványosságok is csalogatták a közönséget és juttatták nagyobb bevételekhez a a társulatokat. 1868-ban Kőmíves Imre társulata álarcos táncvigalmat rendezett a Vayand féle kávéházban. A mulatságon 10 és 11 óra között nagyszerű álarcos menetet terveztek. Jelmezeket illő fizetség mellett a színház ruhatárából kölcsönözhették az érdeklődők. 1898-ban Kovács igazgató ingatag mérlegét Ősbudavár című látványossággal igyekezett helyrebillenteni. A kerti ünnepélyre a prímáskertben került sor június 5-én. Az ünnepség jelmezes menettel kezdődött 2 órakor, amelynek legfőbb látványossága a hét vezér volt. Három órakor rendezték a különféle versenyeket: zsákfutás, póznamászás, távolugrás, lepényevés, vízivás, szamár- és bicikliverseny, nagy orrok és kis lábak versenyét. Az előzetes hírverésben szépségverseny is szerepelt. A tűzoltózenekar magyar ruhába bújtatva játszott, ízlésesen díszített bódéban egy színésznő tombolajegyeket árult, a főnyeremény egy hízott mangalica volt. A színpadon rögtönzött jelenetekkel szórakoztatták a közönséget. Jónás Pali zenekara a fősétány terebélyes fái alatt játszott. Szathmáry Árpád, a kitűnő komikus szalámiban és más harapnivalóban, italokban rendezett mulatságos árverést. A mulatság nagy tömegeket vonzott, s bár az italmérést betiltották, a késő esti órákban is nagy tömegek gyönyörködtek a tűzijátékban. 113