Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére

„Mon but est seulement de piquer les chrestiens á se resveiller et se ressentir." (Célom csupán csak az volt, hogy a keresztények lelkiismeretét felébresszem, s őket visszavágásra sarkalljam.) (Discours XXII. 515. p.) E tanulmány keretei között természetszerűen nem vállalkozhattunk arra, hogy a „Discours politiques et militaires"-t a maga teljes gondolati gazdagságában - La Noue protestáns humanizmusán, nemesi mentalitásán és monarchikus loyalizmusán keresztül - részletesen kifejtsük. Úgy véljük azonban, hogy hadtudományi nézeteiről - ha nem is a teljesség igényével - főbb vonásaiban sikerült képet alkotni. S jóllehet La Noue az ismertetett fejtegetéseiben elsősorban saját hadvezéri tapasztalataira épít, hadtudományi alapelveinek kialakításakor bőven merít - a reneszánsz elődök nyomdokain - az ókori klasszikus szerzők (Thuküdidész, Sallustius, Xenophon, Titus-Livius és főként Plutarchosz) hagyatékából. Machiavelli nézeteit azonban fenntartásokkal fogadja: „Valamikor különös örömmel olvastam Machiavellitől az Értekezéseket valamint a Fejedelemről szóló munkát, mivelhogy bennük igen nemes és figyelemre méltó politikai és katonai kérdéseket tárgyal, amelyet sok nemesember érdeklődéssel fogad, mint meggyőződésükkel egyező elveket; és be kell vallanom, hogy mindaddig amíg felületes olvasásával beértem, el voltam ragadtatva ragyogó érveitől. Amióta azonban megállapításait szigorúbb megítélésnek vetettem alá, s behatóbban kezdtem el vizsgálni, e csillogó felszín alatt több tévedésre bukkantam, s bizony kárát vallják mindazok, akik ezt az utat követik. S azoknak, akik kételkednek szavaimban, azt tanácsolom olvassák el az anti-Machiavelli című munkát, ugyan szerzőjét nem ismerem, s belátják majd, aligha tévedtem." (Discours V. 160. p.) Amint azt La Noue fenti kritikája, s a hivatkozott munka is bizonyítja, Machiavelli e két főműve közül „A fejedelem" már néhány évtizeddel megjelenése (1532) után vitatottá vált - s az is maradt napjainkig. S noha Machiavelli elméleti munkásságát politikai pályafutásának is köszönhetően racionális világszemlélete hatja át, hadtudományi elveinek kialakításakor - túlzott politikussága miatt - gyakran téves következtetésekre jut Legfőbb katonai újítása, a firenzei milícia megszervezése is ugyancsak politikai megfontolásokból (félve, hogy a köztársaság megdöntésére is fordítható) - kudarcot vallott. La Noue stratégiai alapelvei viszont - gazdag hadvezéri tapasztalataiból következően - kiállták a gyakorlat próbáját, s törökellenes terve is a 17. század folyamán jelentős visszhangra talált.

66 S noha e tanulmányunkban a „Discours politiques et militaires" társadalomtörténeti vonatkozásaira részletesebben nem térhettünk ki, mégis helyén valónak látszik leszögezni, hogy a mű forrásértéke szempontjából elsősorban La Noue „politikai fejtegetések" a meghatározóak. E fejtegetésekben rajzolódik ugyanis ki a gondolkodó, moralista La Noue világszemlélete. S a kortárs, többségében elfogult, önigazoló memoárokat (Barnaud Castelnau, Brantôme, Haton, Montluc, Tavannes... etc.) épp abban haladja meg, hogy - hitelességre törekedve - kora eseményeit tágabb „történeti" összefüggéseiben vizsgálja; „Mivelhogy az igaz és való dolgok mindig csak idővel tárulnak fel, épp ezért szükséges minden körülményt tekintetbe venni..." (Discours XXVI. 622. p.) S mivel La Noue e munkájával elsősorban saját osztálya, a francia nemesség felemelkedéséhez kívánt - a centralizált monarchia kiépítésében - átfogó programot adni, ezért kutatja oly behatóan a 16. századi francia királyság hanyatlásának okait. Államelmélete arra a kálvini társadalomfelfogásra épült, amely - rendelkező elvként - az isteni szuverenitásra alapozott, s amelyben a polgári erények előtérbe állításával - a francia monarchia felemelkedésének zálo95