Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)
Történelem - Payer Gábor: Egy 16. századi hugenotta hadvezér és terve a török európai kiűzésére
EGY 16. SZÁZADI HUGENOTTA HADVEZÉR ÉS TERVE A TÖRÖK EURÓPAI KIŰZÉSÉRE Payer Gábor (Komárom Megyei Múzeumok Igazgatósága) 1. François de La Noue és kora Francois de La Noue-ról, a francia vallásháborúk „hugenotta Bayard"-járól, a „moralista" hadvezérről és hadtudományi teoretikusról, valamint „Discours politiques et militaires Ml-jéről a hazai történeti szakirodalomban ezidáig kevés említés esett. 2 A francia történetírás sem bánt vele bőkezűbben monográfusa, Häuser óta, noha főként hadtudományi „fejtegetéseiért" számon tartott, de társadalomtörténeti vonatkozásaiban is éppoly forrásértékű munkája (amelyre újabban az angolszász kutatás irányította rá a figyelmet) 4 méltán avathatja őt is a korszak neves memoárírói (Monluc, Condé, D'Aubigné, Thou, Serres, Saulx-Tavannes, Brantôme) sorába. A „Discours politiques et militaires" azonban nem csak egyszerűen vett hadtudományi „kézikönyv", de nem is csak az első három vallásháború szűken vett eseménytörténetére szorítkozó memoár , hanem a korabeli francia monarchiának - a hanyatló reneszánsz válság jeleivel, s a „zavargások" nyomán anarchiába süllyedő francia királyságnak - a francia nemesség természetrajzán keresztül feltáruló forrásgazdag korrajza. S e korrajzban - La Noue protestáns humanizmusából fakadóan felszínre kerülnek a korabeli keresztény Európa nagy sorskérdései is. A kiadó, De Fresnes, a művet az alábbi erényei folytán ajánlja Navarrai Henrik figyelmébe; „... valamennyi igaz Francia, a Király és koronája hűséges védelmezőinek különös örömére e könyvben tisztes szándékaiban megerősítést, üdvös és megfontolandó tanácsokat fedezhetnek fel. A szerző egyáltalán nem a maga kedvtelésére szándékozott valamiféle utópikus elgondolást kiötleni, mint ahogy ezt néhány ókori és újabb Filozófus tette, hanem tanulmányozta hajlamunk és képességünk összeegyeztethetőségét, és javasol oly nyilvánvalóan hasznos és megszívlelendő tanácsokat, amelyeket ha nem fordítunk akár a köz, vagy a magunk javára, csakis saját érzéketlenségünket és nemtörődömségünket okolhatjuk érte. Megítélésem szerint mindaz amely még a legjobb olvasmánytól is kedvünket szegi, e munkának nem sajátja, csakis hálásak lehetünk e minden szenvedélytől és elfogultságtól mentes fejtegetésekért, amelyeket szerzője teljes egészében Isten dicsőségére, Királya szolgálatára és hazája üdvére ajánl." 7 A mű eredeti teljességében - 1614-es kiadás óta - másodízben 1967-ben jelent meg, F. E. Sutcliffe kritikai kiadásában. Ki is volt hát ez a hugenotta hadvezér, aki a 16. század második felében már - a keresztény Európát megosztó vallási ellentétekkel szemben - a legfőbb veszély, a fenyegetően terjeszkedő török világhatalom elleni közös európai összefogásra mozgósít, s akinek nevéhez a németalföldi kiképzőrendszer bevezetésében is jelentős érdemek fűződtek? 1531-ben született Nantes-ban, breton nemesi család sarjaként. Nevelésében osztályhelyzetéből adódóan - a katonai pályára való felkészítés játszotta a meghatározó szerepet. Szellemi fejlődésére ugyanakkor jelentős hatással volt a humanizmus, s az ekkor bontakozó reformáció. Protestáns humanizmusa elsősorban Szent Pál tanításain, s az ókori „klsasszikusokon" formálódott, s világképének alakulására a jeles kortársak (Calvin, Hotman, Bodin, Montaigne, Palissy, Rabelais, Machiavelli) is éppoly hatással voltak. 75