Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Néprajz - Dr. Solymos Ede: Az esztergomi halászcéh története

5. sz. melléklet Az esztergomi halászcéh szabadalomlevele: „Ó Császári és Királyi Felsége az ő leg főbb hatalmábul az 1723 dik Esztendőbéli 64 dik Törvény Tzikkelynek értelme szerint is, a már meg lévő Mester Emberi Czéheket kegyeimessen meg alapétván kegyesen rendelni méltóztatott, hogy minden Czéhbeli Privilégiumok ide értvén a' Régieket is a' következendő Czikkelyek szerint most mingyárt alkalmaztassanak és ki adatassanak. Először: A • ki valamely Czéhben Mester Embernek fel vétettni akar, szükséges hogy az ő Mesterségit az Czéhbeli Privilégiumnak Regulái szerint jól értse, és három Esztendeig Vándorlott légyen, mellytül mindazonáltal, ha az egészségtelensége, vagy más otthon való környül állásai úgy hoznák magokkal, a Politicum kormány szék által fel szabadétathatnak. Másodszor: A Mester Embereknek mostanyi száma senkit, a ki Mester Emberré akar lenni, nem hátráltathat, azon Mester Embereknek mind azon által, kiknek Műhelek az ember életének első szükségére szolgálnak és Limitátió alá vágynak vettve, jövendőben is a Városnak Helybéli környül állásaihoz alkalmaztassanak, a más Nembéli Mester Embereknek számok pedig meg határozhatatlan maradjon. Harmadszor: A Remek készétése el kerülhetetlen, az ahoz kévántató szereket azon esetben, ha azokat a Legények tulajdon kőltségekbűl meg nem szerezhetnék, a Czéheknek kell adni, és az eképpen tett költségeket az eladandó Remeknek árábul ki pótolni, azomban a Remek ollyan légyen, hogy kőnyen el adni lehessen. Negyedszer: A Czéhben bé vétettni kévánkozó Legény Remekjének meg vizsgálására a Czéhnek Comissariussa, a Czéh Mesterrel vizsgáló Mestereket fog ki nevezni; szabad lészen azomban az ollyan Legénynek, ha a Remekje hibás leend, mást készétteni, és ha ismét vissza vettetik, azt tulajdon költségén, a más Városbéli Mesterek által meg visgállatni, a hibák mind azonáltal meg nem váltatthattnak, és ha valaki a Remek készéttésben nem elég tudósnak találtattni fog, erre az esetre Mester-Ember nem lehet, minekutánna pedig nagyobb elöl menetelt tett volna, magát ismét bé jelentheti, a ki azomban hibás Remeket tsináland, annak árát, ha a szereket a Czéh adta volna, tartozik vissza fizettni. Ótődször: Ä Mesterségeknek el adássá, akár kire, a ki Mester Embernek Leányát, vagy özvegyét Feleségül veszi, szabad marad, azomban az illyes el, 's által adások alatt, nem a Mesterséget űzni való Just, hanem a' mesterséghez meg kévánt Eszkőzök, és Szerek, értetődnek, mindazonáltal minden vevő, úgymint akár ki más, az ő Tudományát, és alkalmatosságát tartozik meg mutatni, máskép a' Czéhben bé nem vétetődhétik. Hatodszor: Minden Mester Embernek egyenlő Mesterségbéli Tudassa légyen úgy, hogy senki Mesterségének egy bizonyos részre vagy helyre a képpen nem kénszerétetthetik, hogy a tsupán egy bizonyos vidéknek számára dolgozhasson. Hetedszer: A Falukon vagy Városokon a hol ollyas Czéh nintsen lakozó MesterEmberek magokat a másut lévő Czéheknek számához kaptsolhatyák. Nyoltzadszor: Ä Czéhen kívül lévő Mesterek, azaz Fuserok, a' hol Czéhek vannak, meg nem szenvedtetnek, minden Mester Ember a Földes Urnák engedelmével le telepedhet, és a Mesterségét vagy maga, vagy Legényei által űzheti: Ezen Rendelés, a kűlőmb Városokban a felsőbb engedelmébűl mostanság lakozó Fuserokat nem illetvén. 70