Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Néprajz - Dr. Solymos Ede: Az esztergomi halászcéh története

dottak számára" 4-4 pengőt ajánlottak. (1840. május l-jén egy hataimas tűzvész egész Baját porig égette, s országos gyűjtés segítette felépítését). 1853-ban a kórházat segítették 2 ft-tal. Hogy ezek az adományok mit jelentettek, összehasonlításul néhány adat: 1846-ban a céhbiztos napidíja 5 ft, mulatságra 15, kántormisére 7 ft-ot fordítottak. Kisebb kiadások még: mézeskalácsos (nyilván viaszgyertya), asztalos, lakatos, zászló, piactisztítás. A tagok sokszor adósok maradtak a kántorpénzzel, még inkább a mestertaksával. Ha megszorultak, a céh adott kölcsönt kamatra. A maximum a 40-50 ft volt. Ha az adós elhunyt, özvegye vagy fia törlesztette tovább. 1825-ben úgy határoztak, hogy aki karácsonyig nem fizeti meg a céhes állás taksáját, annak „Széke hátravettetik". Feltételezzük, hogy a céhgyűlésen a felvétel sorrendjében ültek, ami viszont a piaci sorrendet is jelentette. 1862-ben elhunyt Kiss Imre, aki adós maradt 40 ft-tal, amit még özvegy édesanyja, Pereszlényi Erzsébet után vállalt magára. Most az örökösök a fizetésre nem jelentkeznek, s ha a céh felszólítására sem vállalják, az elöljáróság által fogják perelni. 1850-től minden évben a maradványt felosztják maguk között. Első évben 96 ft 30 xr, mindenikre 9 ft 15xrjutott, 1858-ban és 1863-ban 20-20 ft-ot osztottak szét. Meg kell említenünk a céh tárgyi vagyonát is. Leltárt nem találtunk, de különböző összefüggésekben szó esik róluk, így több esetben beszélnek a céhládáról, a mesterekéről, mely a gyűlések alatt nyitva van, vagy a legényekéről, melybe a mulatságra szánt büntetéspénzt tették. 1845-ben a céhláda „igazítása" 50 xr-ba került, 1870-ben a javításért 10 forintot fizettek. Sorsukról nincs tudomásunk. 1840-ben határozták el a zászló „felállítását", a következő évben a processiókon három fiatal mester felváltva rendeltetik a zászlóvitelre. 1848-ban a zászlóhoz a kereszt aranyozással együtt 10 ft volt. 1873-ban javíttatták. Mivel a zászlókat a templomban tartották, valószínű, hogy ott ment tönkre, vagy kallódott el. Bár a táblajárást sokszor említik behívótáblának - ami a halászoknál egyébként is ritkaság volt, és csak a Balatonról ismerjük

12 - nincs nyoma. Nem említik viszont a pecsétet, ami özv. Borz Lászlóné ajándékaként az esztergomi Vízügyi Múzeumban található 82.708.0 ltsz. alatt. Az ovális, sárgaréz pecsétnyomó felirata: SZ:KIR:ESZTERGOM VÁROSI HALÁSZ CZÉ: PETS", a körfelirat belsejében három egymásra keresztbe tett hal és 1810 látható.

13 A céhházat ugyan említik néhányszor, de nem tudjuk, hogy ez az egyik kocsma, vagy a mindenkori céhmester háza volt-e. A céheknél mindkét eset előfordult. Céhjelvényről sem tudunk, de annál érdekesebb az az 1876-os árvizet ábrázoló fénykép, mely a mai Deák Ferenc - hajdani Duna - utcát mutatja. A nagyításon jól kivehető, hogy a jobb oldalon két, a bal oldalon egy ház kapuja felett az utcára nyúló vasrúdon egy - nyilván fémből készült - ponty látható. Ez halászmesterek házát jelölte. A szokatlan az, hogy ilyen cégér formája van. Arról ugyanis tudunk, hogy egyes helyeken fából vagy gipszből készült pontyot tettek a kapu fölött vagy az ablakok között a ház falára. Baján is megtaláltuk az utolsót, igaz, már csak az udvarban. Másolata a múzeumban látható. Bálint Sándor is közöl Szegedről egyet, sajnos, már nincs meg. Évekkel ezelőtt Apatinban és Péterrévén még fényképeztünk ilyen házakat. Talán közös halvacsorákra utal az a két kiadás, amikor „A Czéh szükségére vétetődött Halért" fizetnek ki 1826-ban 3 fix, 1850-ben 2 ft 32 xrt. 59