Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Néprajz - Tisovszki Zsuzsanna: Népi orvoslás, növényismeret Esztergom-Szentgyörgymezőn

„A ló feje fel vót kötve, és üvegből a szájába öntöttek (a vörösborból, amiben fehér üröm főtt)" (E. S.) - görcsoldó hatását figyelték meg, tapasztalatok hosszú sorával. Amikor a lónak „hasrágása" volt (görcse), tejet melegítettek, mézet tettek bele, a mézes tejet a pofájába öntötték. Zöldfélét vagy szénát egy mosófazék forró vízbe tettek, majd még forrón rongyba csavarva a hasára kötötték. Ez hascsikarás, kólika ellen jól bevált gyógymód. Gyógyító parasztemberek, „parasztorvosok" csinálták. Hasmenéses állatnak „10 gram jod fél liter liszt keverékéből keményítőt készítettek, ezt beadták neki, és általában használt" (K. I-né). SZARVASMARHA BETEGSÉGE -PUFFADTSÁG A szarvasmarha leggyakoribb betegsége a puffadtság, a fölfújódás volt. Ez olyankor történik meg, mikor gyenge lóherével jóllakik az állat. Ilyenkor megszúrták a lágyékját a tehénnek, és akkor kijött a levegő - ügyesebb/wíyzíorofc csinálták a „műtétet". Más recept szerint záptojást kell a tehén szájába rakni ilyenkor, az megbüfögteti de ez nem használt - mondják -, csak a kenyérbél, sós lével vagy a fehérürmös bor. A kenyérbél sós lével egy helybéli asszony specialitása volt. Sokan őt hívták, ha a tehenük fölfúvódott. A „gyógyszer" igen egyszerű volt: „Disznóvágáskor ami páclé megmarad (amiben előzőleg a tartósítandó disznóhús ázott), abból egy üveggel a karácsonyi asztalra kell tenni. Ha a tehén beteg lesz, ebből az üveg léből kell a kenyér közé cseppenteni, s azt beadni a tehénnek, akkor meggyógyul" (N. J-né). Más recept szerint: „kocsikenőcsös, feketeretkes korpát kell a tehén fakanállal kifeszített pofájába benyomni" (E. F-né). A disznó gyakori betegsége az volt, hogy túletették, vagy túlette magát. „Mikor túletették a disznót, eret vágtak rajta, vagyis bevágták a fülét. Elkezdett vérezni, és jobban lett" (Gy. M-né). A disznó betegségét arról lehetett megtudni, hogy ásított: „Már megint beteg ez a disznó!" - mondta édesanyám. Karikázott neki almát, a disznó megette, jobban lett. Túl lett etetve az állat, attól volt, meg volt terhelve a gyomra, akkor ásít, nem eszik. Ósszel túletetik kukoricával" (Gy. M-né). A gyomor méregtelenítésére nyers tojást használtak. ^„A kutyámat megmérgezték, habzott a szája. Mondták, hogy üssek egy tojást a szájába. De már nagyon vad volt. Hogy ne harapjon, a tölcséren keresztül töltöttem a szájába a fölvert tojást. Kihányta a mérget, meggyógyult" (Gy. M-né). Időnként műtéti jellegű beavatkozások is történtek szerencsétlenül járt állatok esetében. Egy ló szemén háfyogszerű gyulladás keletkezett, melyen a következőképpen próbáltak segíteni. „Édesapám belevágott a ló szemébe ostorral. Megvakult a ló, folyott a szeme, nagyon sajnáltuk. Édesanyám mondta: „törjél cukrot mozsárba, meg üveget porrá, mint a lisztet. Nádszálba töltöttük, belefújtuk a szemébe. A ló addig dörzsölte, pislogott a szemével, amíg lement a hályog a szeméről" (Gy. M-né). Egy alkalommal kacsákkal történt baj, mikor is megették az elhullajtott máknéjakat. „Fejtettem mákot, a héját eldobáltam a kacsák megették. Nagy bögyük lett, és csak aludtak. Megijedtem, hogy már föl se fognak ébredni. Borotvával fölvágtam a bögyit (mindegyiknek), kipiszkáltam a mákhajat, összvarrtam, fahamuval beszórtam a sebet. Bábaasszony csinálta így: a kakasnak fölvágtya a hasát, belenyúlt, kiszedte a heréjét 46