Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)
Néprajz - Tisovszki Zsuzsanna: Népi orvoslás, növényismeret Esztergom-Szentgyörgymezőn
„A fiam a front alatt fogott egy lovat. A fél combja le vót szakadva. Megmosta a sebet farkasalma-főzettel, aztán a porrá tört, szitán átrostált (előtte megszárított) farkasalma-port a sebre szórta. A ló meggyógyult" (N. J-né). A farkasalma bolhák, férgek ellen is hatásos volt: szalmazsákba, kutya vackába is beletették a szárított növényt. Farkasalma levével a levéltetveket is el tudták pusztítani (S. F.). Zúzódásra, púpra penészt tettek: „Amikor betörték a fejemet kővel a gyerekek (játék közben), lett egy púp rajta. Anyám a nagykéssel visszanyomta a púpot, penészt rakott rá a befőttről, úgy kötötte be a fejemet" - mondja Kurucz István. Diólevél teája a már felsoroltakon kívül az árpára is jó volt (meginni). Égett sebre nyers tojást borítottak. Nyers tojást evett az, aki „megmérgezte a gyomrát". „Meszes bácsi - meséli Gyurán Mihályné -, mikor katona volt, feltörte a lábát a csizma. Reszelt sárgarépát tettek rá, egy hét múlva begyógyult." Kelésre nyers paradicsomot tettek, papsajtlével mosogatták. Kelésre és sebekre is ajánlatos volt az „ojtott túró, zsírozott kovász, tejföl" (télen, mikor nem volt paradicsom). Daganatra, duzzanatra lapulevelet, bogáncsot tettek, az leszívta. Az útífű kelések, sebek gyógyítására - többek elbeszélése szerint - kitűnően bevált: „vastag erét megtörni, bezsírozni, rá a sebre, kelésre - az kipucolja" (K. I-né). Tyúkszemre, szemölcsre vérehullató fecskefű nedvét dörzsölték, vagy kutyatej nedvét. Szemölcsöt lószőrrel is szokás volt elkötni. „Lófarkából szedtek szőrt, és azt szorosan aggyig összehúzni a szemölcs körül, míg az elszárad" (E. F-né). Ekcémát ökörfarkkóró virágjával gyógyítottak. Ökörfarkkóró virágját frissen öszszetörték, azt ráborították az ekcémás testrészre. „Az öcsém kétszer borította be a lábát. Először ég, lemarja a sebet, de aztán szép, új bőr lett a lábán" (E.S.). „Az ökörfarkkóró virágja (ennek főzete) asztmára, köhögésre („cigarettázó embereknek") ajánlatos - levele (főzete): aranyérre, borogatásképpen" (K. I-né). Tálán a „legkézenfekvőbb", vagyis a leghamarabb és mindig rendelkezésre álló gyógyítóanyag volt az emberi vizelet. Szamárköhögésre, szemgyulladásra, bőrbetegségre is alkalmazták. Gyakori előfordulású tünetek, betegségek voltak: a fejfájás, fogfájás, gyomor-, epe-, vesebántalmak, cukorbaj, asztma és reuma. Természetes, hogy minden lehetséges módon, a rendelkezésre álló anyagokkal, növényekkel igyekeztek enyhíteni a gyakran krónikussá váló bajokon. Fejfájásra leggyakrabban citromfű-teát, még inkább tormalevelet használtak. „A szomszédasszony a tormalevelet összeveregette, hogy nedves legyen (levet eresszen), a homlokára tette, mikor fájt a feje" (Gy. M-né) - vagy a reszelt tormát rongyba tekerve borogatták a fejüket. Fogfájásra a krumplihaj volt hatásos. „A krumplihaját megfőztük, téglát tüzesítettünk, és beletettük a megfőtt krumplihajba. Föléhajoltam, egy kendőt borítottak a fejemre, úgy gőzöltük (a fájós fogat)" (Gy. M-né). A 81 esztendős Gyurán Mihályné régóta szembetegséggel, látásgyengeséggel bajlódik - azt tanácsolták neki, egyen minden nap nyersen, reszelve sárgarépát - évek óta eszi, jobban lát azóta. 44