Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Pifkó Péter: Színtársulatok Esztergomban a dualizmus korában

Feleky Miklós vendégjátékairól 1887-ből és 1891-ből maradtak fenn adataink. A közönség érdeklődése nem volt egyöntetű, bár az intelligencia a város legnagyobb eseményének tartotta Feleky itt tartózkodását. Az értelmiség azon volt, hogy jól érezze magát a városban, és augusztus 26-án a Prímás-szigeten kedélyes kirándulást is rögtönöztek szórakoztatására. Augusztus 28-i búcsúfellépése a Lelencben óriási közönség előtt valóságos diadalnak számított. 1891-es esztergomi látogatása alkalmával nem fordult feléje az érdeklődés és csak csekély anyagi sikert hoztak fellépései. 1888-ban Szacsvayné Boér Emma három vendégjátéka jelentett nagy élményt az „intelligens" közönségnek. A kritikusok finom arcjátékát, mesteri szavalatát állították példaképül a társulat színészei elé. Művészetét tapsokkal, csokrokkal, babérkoszorúval ünnepelték. Fényes fogadtatásban volt része 1889-ben Helvey Laurának, aki Ivanovics Béla vármegyei levéltáros vendége volt édesanyjával, rokoni kapcsolatai révén. A vasútnál a társulat igazgatója és az Esztergom és Vidéke szerkesztője, Kőrössy László fogadta, a propellerállomáson pedig az aranyifjúság. Három vendégjátékának nem túl nagy, de „rendkívül intelligens" közönsége volt, amely főleg Ivanovics állásának és előkelő családi kapcsolatainak volt köszönhető. Részben ez magyarázza az Esztergom és Vidéke szokatlan lelkendezését is. Még a városba érkező országgyűlési képviselő, Horánszky Nándor is ellátogatott a tekintélyes Frey Ferenc társaságában a színházba, hogy megnézze Helvey Laurát. Vendégjátékai kapcsán figyelt fel a város arra, hogy Csóka társulatának támogatásra lenne szüksége és Helcz Antal vezetésével megalakította a bérletgyűjtő bizottságot. Ez az eset rámutat a vendégjátékok ilyen irányú pozitív hatására is. Bokody Antal igazgató 1890-ben egymás után hívta vendégjátékokra a jobbnál jobb művészeket. Előbb Hegyi Aranka a Népszínház dívája érkezett Esztergomba április közepén, majd május közepén ismét visszatért. Műsorán népszínművek szerepeltek, amelyek széles rétegét vonzották a közönségnek és frenetikus ünneplés közben játszhatott minden előadáson. Pálmakoszorúval, csokrokkal halmozták el. A Nániban akkora sikere volt, hogy Kádas Károly fényképész műtermében fölvételeket készítettek róla és azt az esztergomi közönség körében árusították. Hegyi Aranka diadala közben Vízvári Gyula, majd Vízváriné Szigeti Jolán és Csillag Teréz fellépései hozták lázba Esztergom társadalmát. A város felbolydult. A jegyeket már két nappal előbb elkapkodták. A legelőkelőbbek is ott szorongtak a széksorokban. Tapsviharokon és lelkesedésen kívül babérlevelekből font, élő kaméliákkal és rózsákkal díszített koszorúkat kaptak a művészek. Az előkelők az előadás végén a Fürdő Szállóban bankettet rendeztek a vendégek tiszteletére, és sikerük ismét felvetette az állandó színház alapításának gondolatát. A féltizenkettőkor kezdődő banketten Reviczky Győző főszolgabíró felköszöntőt mondott a színészekre. A társaság három óra körül még szerenádot adott, a vendégművészeknek egyre nagyobb társadalmi megbecsülésüket bizonyítva. A századforduló után a vendégjátékok ritkulásával a nagy nevek is eltűntek, a színpártolók lelkesedése is csökkent. 1904-ben is inkább a Simon-Júda vásár vonzotta a közönséget, mint Fáy Szeréna vendégjátékai. A kevesek, főleg az ifjúság virágcsokrokkal, koszorúval jutalmazta művészetét. A legnagyobbak mellett szívesen látott vendégek voltak Esztergomban a második vonalbeli művészek. Németh József komikus 1887-ben és 1890-ben aratott szép si116