Fűrészné Molnár Anikó szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Tata, 1989)

Történelem - Dr. Pifkó Péter: Színtársulatok Esztergomban a dualizmus korában

SZÍNTÁRSULATOK ESZTERGOMBAN A DUALIZMUS KORÁBAN Dr. Piíkó Péter (Balassa Bálint Múzeum, Esztergom) A kiegyezéssel létrejött új politikai és közigazgatási viszonyok között a színtársulatok és a hivatalok kapcsolatában változás következett be az önkényuralom időszakához képest. Az igazgatóknak már nem az alispáni hivatalhoz, hanem a városi tanácshoz kellett játszás iránti kérelmüket benyújtani. Kérvényükben továbbra is meg kellett jelölni, hogy rendelkeznek-e a Belügyminisztérium által jóváhagyott működési engedéllyel. A kérelmek elbírálásának szempontjai is megváltoztak. Az előző korszakhoz képest. Már nem a politikai magaviselet volt az elsődleges, hanem a tanács, a színtársulatok és a vidéki színészek pártolására létrejött intézmények közötti viszony volt az elbírálás alapja. A fejlődő gazdasági életben üzletszínházak alakultak, amelyeket az igazgatók a növekvő haszon reményében irányítottak. Nem volt ritka a 60-80 tagú társulat, amely 15-20 fős zenekarral játszott a kőszínházakban és a nyári színkörökben egyaránt. A megnövekedett létszám miatt érdekeik védelmében egyesületbe tömörültek. 1871-ben megalakították a Magyar Színészkebelzetet, amely később Színész Egyesület, Nyugdíjintézet, majd Országos Színészegyesület néven működött. Az 1878. évi Színészkongresszus elfogadta és életbe léptette a színikerületi rendszert. Ennek lényege az volt, hogy a városok kapcsolódtak egy-egy színházhoz, illetve színigazgatóhoz. Az igazgató kötelezte magát, hogy a téli évad után az anyaszínházat elhagyva a nyári idényben fellép a csatlakozott városokban. A századfordulót követően a tanácsnak a kérvények elbírálásánál újabb szempontokat kellett figyelembe vennie. 1900-ban a vidéki színészet helyzetének javítására létrehozták a Vidéki Színészet Országos Felügyelőségét, Festetich Andor vezetésével. A továbbiakban az ő feladata volt a színigazgatók irányítása. Közvetített az igazgatók és a város között. Tiltotta, vagy pártolta egy-egy társulatnak az engedély kiadását. Esztergomban 1900-tól 39 színigazgató folyamodott játszási engedélyért, közülük 27-nek engedélyezte a tanács a játékot. Az engedélyezettek közül 16 jött el a városba. 1867-ben a politikai viszonyok enyhülésével Gárdonyi Antal új színkör felépítésére tett javaslatot a tanácsnak. Elképzelése az volt, hogy a SAS vendéglő kertjében 10 páholyból 100 zártszékből, 200 földszinti, 250 karzati helyből álló faépületet emeltet nyári színkörül. A színkört Hutth Miklós helybéli ácsmester építette volna fel 424 forint költségen. 1869-re elkészült a nyári színkör, amelyet végül Hutth Miklós épített fel a saját telkén, a mai Mártírok útja és Lenin sétány sarkán. Az elkövetkező években a Hutth-féle színkörben játszottak az idelátogató színtársulatok. A tárgyalt 50 év alatt Esztergomban megforduló 69 társulatról előadott műsoraik alapján elmondhatjuk, hogy vegyes műsorprofilú társulatok voltak. Kivételt csak a Dombay házaspár által vezetett és a Bokody Antal művezetése alatt álló társulat jelentett. A többi társulat egyaránt játszott tragédiát, vígjátékot, népszínművet, operettet, sőt Krecsányi Ignác és Makó Lajos operát is. A társulatok műsorából 1921 előadást ismerünk. Ezek közül 813 (42,3%) volt magyar szerző műve. A kiegyezés után elsősorban a hazafias érzések újraélesztésére játszották a magyar szerzők darabjait. Katona József, Szigligeti, Szigeti, Dobsa Lajos szerepeltek a 109