Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

V. Vadász Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez Lenhardt György magángyűjteményei I.

5. Vörösesbarna, fényezése kopott, m.: 10,7 cm, pá.: 6,9 cm, fá.: 3,2 cm (53. sz., X. t. 3.) 6. Besimítással kihangsúlyozott vállán a füllel szemközt hegyes bütyök ül. Fekete, fényezett, m.: 9 cm, pá.: 7,4 cm, fá.: 3,9 cm (52. sz., X. t. 4.) 7. Vállán három hegyes bütyök ül. Füle, nyaka letört. Szürke-vörös foltos, kopott, f.: 4,4 cm (20. sz.) 8. Miniatűr edényke. Tojás testű, nyaka tölcséres, feneke legömbölyített. Kihajló pereméből kiinduló füle vállára támaszkodik. Mészbetétes díszítése: a nyakon széles sáv, alatta vonal fut körbe, melytől öt hármas vonalköteg fut a pontozott fenékig. A közti mezőkben hármas pontcsoportok és pontban végződő függőleges vonalak vannak. Szürke, fényezett, m.: 5,7 cm, pá.: 4 cm (92. sz., X. t. 5.) VII. TELEPJELENSÉGEK A lelőhelykatalógus az Ugró-hegy É-i lejtőjén fekvő telkekről nagy mennyi­ségben jelez felszínen, fa- és szőlőtelepítéskor előkerülő őskori cserepeket, melyekhez egyéb telep jelenségek (gödrök elszíneződései, tűzhelyek nyomai, kagylóhalmok és állatcsontok) is csatlakoznak. Megjegyzendő, hogy az Ugró­hegy a Duna D-i partján végighúzódó több emeletes Duna-terasz Ny-i vége, mely meredeken szakad le a továbbiakban D felé is szélesebben elterülő Duna-ártérhez. Földrajzi szempontból tehát kiválóan védett helyet nyújt az emberi megtelepedéshez. A katalógusban leírt edénytöredékek tokodi és É­dunántúli mészbetétes jellegűek, egymáshoz való viszonyuk, esetleges területi elkülönülésük nem tisztázható. Néhány kőeszköz — melyet más alkalommal ismertetünk — arra utal, hogy az őskor korábbi korszakaiból is számolhatunk itt emberi településsel. Az alábbiakban ismertetett bronzkori jelenségek a Nagy Kornél tér és a Csokonay utca É-i és D-i oldalához csatlakozó kertekben kerültek elő. Lenhardt öregszőlő (a Lenhardt-villától DNy-ra): Kb. 2 m átmérőjű, putri­ra utaló elszíneződésből gyűjtötte össze évekig Lenhardt György az alábbi leleteket: 1. Tokodi típusú bögre ívelten kettőskúpos aljának töredéke, benyomott fenékkel, a nyak induló törésvonalán fülcsonkkal. A nyak törésvonalán sima, a vállon rovátkolt vonal fut körbe, mely­hez a hason körbefutó, antropomorf jellegű ábrák sora kapcsolódik. Vörösbarna, fényezett, f.: 3,9 cm (68. sz., VIII. t. 3—4.) A bögrében több vékony falú edénytöredék van, jellegzetes mélyen benyomott mészbetétágyas tokodi díszítéssel. Egykori református tanítóföld (a Nagy K. térhez vezető mélyút kanyarulatá­ban fekszik.): A kertben Lenhardt György saját kezűleg tárt fel egy tűzhelyet, melyben a leírt edényeken kívül igen sok állatcsont és kagyló került elő. 1. Miniatűr edényke. Nyaka tölcséres, teste kettőskúpos. A has törésvonala alatt két kis fül ül (egyik letört). Szürke, vastag falú, igen durva megmunkálású, m.: 3,9 cm, pá.: 2,65 cm, fá.: 1,45 cm (150. sz., VIII. t. 5.) 2. Edénytöredék. ívelten kettőskúpos edény töredéke, kihangsúlyozott, éles válltöréssel. Ezen egy, a nyakon középen kettős bekarcolt vonal fut körbe. Sötétszürke, fényezett, átm.: 10,7 cm (183. sz.) 3. Töredékek vékony falú, alul bekarcolt hálómintás díszű edényből (3 db) 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom