Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

V. Vadász Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez Lenhardt György magángyűjteményei I.

szabályos bejelentőhálózatot szervezett, s az előkerült régészeti leleteket egyre növekvő gyakorlattal saját kezűleg tárta fel, s restaurálta. A felszabadulás után tárgyairól a szakember számára is jól használható, rajzokkal illusztrált, s a lelőkörülményeket is magába foglaló katalógust készített, melynek másolatát a lelőhelyeket rögzítő térképpel kiegészítve a MNM Adattárának is elküldte. A későbbiekben, mint az Almásfüzitői Timföldgyár alkalmazottja, figyelemmel kísérte az ott folyó hatalmas építkezéseket. Csak az ő gyűjteményéből alkothatunk hozzávetőleges képet a gyár, a perjéspusztai vörösiszaptároló és a nagykolóniai lakóházak építésekor elpusztult régészeti lelőhelyekről. A gyűjteményből csak a mintegy 200 tárgyat magába foglaló őskori anyag ismertetésére szorítkozunk. A leletanyag mennyiségére való tekintettel a teljes publikációt kor és földrajzi elosztás szerint három részre tagoljuk, kiegészítve a lelőhelyekre vonatkozó régibb adatokkal, és az újonnan beérkező kisebb, kiegészítő bejelentésekkel. I. DUNAALMÁS, ÚN. URADALMI REGÁLÁSI TEMETŐ A lelőhely a Tatai út K-i oldalán, az Által-ér teraszának magas platóján terül el. Itt, az 1930-as években az uradalmi szőlőtelepítéskor kerültek elő hamvasztásos sírok (számukat nem ismerjük), melyek tokodi típusú és É-dunántúli mészbetétes kerámiát tartalmaztak. Urnák A) Ovális testű, tölcséres nyakú urnák. Öblükön két szalagfül, melytől lefelé felületük textildíszes. 1. Szürke, a nyak törésvonalától felfelé kiegészítése nem hiteles, fá.: 13,1 cm (146. sz.) 2. Vállát négy, szimmetrikusan elhelyezett ún. fenyőágas létraminta díszíti. Sötétszürke, m.: 40,5 cm, pá.: 19,8 cm, fá.: 12,7 cm (159. sz. I. t. 1.) B) Legömbölyítetten kettőskúpos hasú, öblös urna, négy füllel, melytől lefelé felülete sűrű fésűdíszes. Szürke foltos, nyaka hiányzik, fá.: 9,8 cm (164. sz. II. t. 7.) C) Ovális testű, tölcséres nyakú urnák, öblükön két füllel. a) Körborda nélkül 1. Szürkéssárga, felülete a fülektől lefelé durvább. A nyak törésvonalától felfelé kiegészítése nem hiteles, fá.: 10,5 cm (160. sz., I. t. 2.) b) Öblükön bevagdalt körborda, melytől felfelé felületük fényezett, lefelé durva. 1. Barnásszürke, m.: 39,2 cm, pá.: 21,4 cm, fá.: 12 cm (144. sz., I. t. 3.) 2. Hasa erősebben kettőskúpos. Barnásszürke m. 34 cm, pá.: 22 cm, fá.: 10 cm (147. sz.) 3. A körborda a has felső harmadán fut. Szürke, m.: 39,8 cm, pá.: 27,3 cm, fá.: 12,1 cm (153. sz., I. t. 4.) 4. Elveszett, leírása alapján ide sorolható (162. sz.) 5. Öblén négy fül. Elveszett, leírás alapján ide sorolható. (148. sz.) c) Öblükön besimított vonal fut körbe, melytől lefelé felületük fésűdíszes. 1. Vállán két szimmetrikusan elhelyezett párhuzamos szakasz, alattuk két függőlegesen elhelyezett pontkör alkotja a mészbetétes díszítést. Nyaka hiányzik. Barnásszürke, fá.: 11,1 cm (157. sz., I. t. 5.) 2. Nyaka hiányzik. Szürke-vörösbarna foltos, fá.: 10,6 cm (158. sz., I. t. 6.) D) Hengeres nyakú urna töredéke, fordított csonkakúpos aljjal. Az erősen kiugró, ívelt vállon négy kis hegyes bütyök ül, melyeket kis, bevagdalt ékekből álló sor köt össze. Alja fésűs 16