Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Szatmári Sarolta: Kályhacsempék a tati várból I.
12 Bárczy: i. m. 86. o. 189. ábra 13 Áldásy Antal: Címetan, Magyar történettudomány kézikönyve II. 11. o. A heraldikában a barna szín nem használatos. A fekete, vörös, kék, zöld a heraldikai színek. A fehér ezüstöt, a sárga aranyat jelent. 14 Uo. 51. o. A budai címerekhez viszonyítva ezek a pontatlanságok inkább Mátyás korára utalnának, mert V. László korának heraldikai gyakorlata mintaszerű címereket produkált, bár a fazekas nehezen tudta visszaadni az eredeti címerszíneket. 15 Id. B. Szatmári Sarolta: Előzetes jelentés .. . 16 Wenczel Gusztáv: Tata fénykora, 44. o. 2. jegyzet. Rozgonyi Istvánnak 1440-ben kiállított birtoklevél „in dominium castorum Tata, Vitán, Gesztes et Essegvár vocatorum ac domorum seu curiarum Murzaar et Gerences dictam" 17 Wenczel: i. m. 46—47. o. 1450-ben Rozgonyi János Reynold és Osvát idősebb Rozgonyi János ellen pert indítottak, mert Nóvák Pált, újtatai jobbágyukat lefogatta és az általa szállított egy hordó borral együtt Vitány várába szállította. 18 Petrus Ransanus: „Arcem autem ipsam iam solo aequatam miro opere divus Mathias intra paucos amos instauravit." (Fontes domestici IV. Bp. 1885. p. 149.) 19 Rohrbacher Miklós: Tata története 62. o. 20 Wenczel i. m. 54. ol. 21 Wenczel i. m. 55. o. 22 Csak Vitány és Csókakő a birtokuk. Wenczel. i. m. 65. 1. jegyzet 23 Wenczel i. m. 55. lap 24 Sebestyén Béla: A magyar királyok tartózkodási helyei. Bp. 1930. 85. o. Mátyás király tatai tartózkodásának időpontjai: 1472. aug. 24., 1474. fúl. 12., 1477. május 6., 1480. május 17., 1482. ápr. 24., máj. 1., 1483. febr. 2., 1490. jan. 26., 27. 25 Mátyás király levele 1473. március 25-én várkapitányához Dési Péterhez. Harakócz Keil László gyűjteménye. MTA kézirattár, Pesti Frigyes hagyatéka. 9. doboz. 26 Magyar Kálmán: i. m. Arch. Ért. 1975. 131. old. Tata esetében nem feltétlenül Karinthia elfoglalása utáni időre kell a lovagalakos kályhát keltezni, mint Nyírbátornál. 27 Uo. 28 R. Franz: Entstehung und Früsformen kachelofeus Forschungen u. Fortschritte 32 (1958) 29 D. Lutz: Ofenkalcheln aus Heilbronn und Umgebung Heibronn 1973. 40. o. 14—15 kép 30 Nyári Albert: A heraldika vezérfonala 1886. 208—211. Heraldischer Atlas. H. G. Ströhl: Stuttgart 1889. I. LXIII. 31 Pál Endre: Suky Benedek kelyhe. Művészettörténeti Értesítő 1966. 89—112. 32 Marosi Ernő: Tanulmányok a kassai Szent Erzsébet templom építészettörténetéhez III. 33 Zs. Pékár: Gedanken über die Probleme der Wappenhaltenden Engel. Ars Decorativa 2. Bp. 1974. 17. o. 34 U. o. I. tábla 4. 35 U. o. 17. o. 36 K. Strauss: Die Kachelkunst des 15—16 JH. Strassburg 1966. 15. tábla 4., 16. tábla 12. 37 Radocsy Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Bp. 1955. VII. tábla. 38 Holl Imre: A kaposszentjakabi kályhacsempék. Somogy megyei Múzeumok Közleményei. 1975. 209. o. Térképen elkülöníti az eredeti és a másolatokból készült kályhákat. 39 S. Holőik: Kachlova pec z 15. Storocina na Bratislavskom Hrade. Zbornik Slovenskeho Narodneho Musea. 1972. LXVI. (101—115.) 40 Holl I. i. m. 212., 214. 41 R. Franz: i. m. 49—53. o. 42 J. Ringler: i. m. 33—37. ol. 1466-ban Ullrich von Regensburg dolgozik Meránban, a szerző idéz az Inn, Salcah, Dunán szállított csempékre utaló adatokat, vagy ld. a Heilbronni negatívot. 29. jegyzet, 40. o. 43 A felépítést indokolja, hogy a tatai várból még legalább három XV. századi kályhához és több XVI— XVII. századi kályhához tartozó csempeanyag került elő. 44 Walcher—Molthein: i. m. 6—7. o. 90
