Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Szatmári Sarolta: Kályhacsempék a tati várból I.
Az eddig felsorolt típusok teljesen vagy részben megfeleltek a budai típusoknak. Teljesen más megoldású, bár a budai típusoknak megfelelő csempék összeépítéséből készült nagyméretű sarokcsempénk. (XXVII. t. 1.) Az 3. dongáshátú csempék 90° szögben összeépültek, az áttört csempék alsó konzoljain állhattak szobrok, mert a jobb oldali csempe fiáléjába benyúlik egy feliratos szalag, „natus" végződéssel. Ez megegyezik a budai (BR. XVIII. 76. képen) 5 közölt csempe Joannes alakjának szalagvégződésével. Bár nyoma nincs, a bal oldalon feltehetően Szt. György állhatott szintén. A konzol alatti címerpajzs a Steyer-párducot ábrázolja. A csempék összeépítésénél a nyolcszög 3 oldalával záródó 5 cm széles borda van. Ebből indul ki az ívelt, egyenlő oldalú háromszöges lezáródás. Keskeny, léckereten belül levéldísz szegélyezi. A háromszög alsó sarkában 5 szirmú rozetta, felső két sarkában 5 ágú levéllel díszített címerpajzsok, jobb oldalon Karinthia címere, másik oldalon Steyer párduc. A háromszög felezésénél feltehetően egy rozetta hiányzik, középen 2—2,5 cm átm. bütyök áll ki, a rozetta fölött erős kopás, ami egy nagyobb címer felfekvésére utal. A címer alatt a mázak foltosak. A két oldalcsempe szélessége 24 cm, magasság 27,5. E fölé ugrik 2,5 cm-re a pajzs belső széle. (XXVII. t. 2.) A pajzs mérete 28,5 x 25,5. A negatív éles, a háromszögre külön ragasztották a rozettákat. A budai típusoknak megfelelő gyémántmetszéses saroktöredékek megfelelője egyáltalán nem került elő. A leírt csempeanyag, az anyag és megmunkálás főként a keretező levéldísz egysége miatt egy kályhához tartozhatott. A máz különbségeket, sőt a griffes csempe sima és dombos megoldását, talán a későbbi javítások, pótlások okozhatták. Két olyan töredékünk van, amelyet díszítése, az anyag színe is ide sorolna, de a kályha formai rendszere mégsem engedte a beépítést. Az egyik egy rendkívül hegyesszögben törő sarokcsempe töredéke. Az agyag színe téglavörös, két mérműves csempe indul az ívelt háromszög alól. Az éles szög miatt a szögben törő választóoszlopból széles horony indul, az így képzett szél 6 cm-es. A háromszögben elmosódott növényi díszítés és egy rozetta, a háromszög kerete sima, az induló íves oldalsó keretben csonkolt levéldísz életlen mustrája látható. (XXVIII. t. 1—2.) Másik egy nagyon vastag, feltehetően a 10-es budai típus változata. Középső szamárhátívben a levéldísz ága pontosabb díszű, a mérművek éles mintájúak, gótikus ablak osztó indulásával a másik oldalon. Méretét az indításból kikalkulálni sem lehet, szélessége legalább 19 cm. (Eger 19. t. hasonló nagy.) Méretei alapján ebben e típusú kályhalap nem volt elhelyezhető. A csempék alapformáikat tekintve a Budán is felállított eredeti kályha negatívjárói készülhettek, ill. azokkal megegyező negatívról. A negatívokon történő módosítást a helyi igények szabhatták meg. A kályha körének, a típus elterjedésének egyre bővebb és szélesebb körű magyarországi és cseh példái kerültek elő. Holl Imre kutatásai alapján 7 királyi palotában, 8 főúri várban kerültek elő. 6 A királyi műhelyek darabjainak hatására vidéki 80
