Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Vékony Gábor: Koroling birodalom „délkeleti” határvédelme kérdéséhez
grófság területének, de Braslav Dráva—Száva közti „regnumának" is. Utóbbit egyrészt a Dráva és Száva, ill. Kulpa határolja, 223 másrészt Arnulf követei a bolgárokhoz Braslav területéről az Odrán, Kulpán és a Száván hajóznak, tehát keleti határa valahol Zágráb körül volt, 224 nyugaton pedig Karinthia déli részéig (Sclaviniáig, ld. alább), Celjéig nyúlt. Ez a kiterjedés nagyjából megfelel a „Pannónia superior"-i vagy a Rába-grófság nagyságának, a három kormányzati terület nagyságrendje pedig meg kell határozza a Priwina-Kocel terület nagyságát is. Ami ezek után a Priwina-Kocel terület kiterjedését illeti, ennek nyugati határa (a Gnasbachnál) olyan mértékben húzódik keletebbre a Braslav — „regnum" nyugati határánál, amennyivel ez utóbbi keleti határa nyugatabbra húzódik a Priwina-dukátus Balaton közelében lévő, a legkülső Karoling határvonalba jól beillő keleti határánál. 3. A 860-as oklevél salzburgi birtokcsoportjai meghatározott, viszonylag zárt területi egységekben fekszenek. Ezeken az Arnulphinum lényegében nem módosit, így valószínűtlennek tartható, hogy az eredeti birtoktömbtől igen távol fekvő, azzal semmilyen közvetlen kapcsolatban nem levő Quinque ecclesiae = Pécset (egyedül!) felvették volna az Arnulphinum, hangsúlyozzuk, jól informált jegyzékébe. 4. Az Arnulphinumban ugyanúgy, mint a 860-as oklevélben a birtokfelsorolás meghatározott topográfiai rendben történik. Ez a rendszer némiképp módosult a 860-as oklevélhez képest, de ebben az esetben sem illeszthető bele Pécs, mint Quinque ecclesiae. 5. Quinque ecclesiae = Pécs esetében Priwina és Kocel területe a keleti frank határvédelem legkiterjedtebb egysége, amit a birodalmi politika, ha csak nem akart újabb Ljudevit lázadást, nem engedhetett létrejönni. Semmiképpen sem képzelhető el ezen a területen olyan hatalmi koncentráció, amely eredményesen vehette fel a harcot keleti frank hatalommal szemben, s Priwina történeti szerepének adatai ki is zárják egy ilyen hatalmi koncentráció meglétét. 6. Pécs középkori latin nevének első említését Szt. István 1009. évi oklevele tartalmazza, amely Szentpétery szerint egészében hitelesnek tekinthető. 225 Itt az „episcopatus, qui vocabitur Quinqueecc(lesie)" kifejezést találjuk. 226 Ebben a szövegben meglehetősen furcsa a „vocabitur" használata, 227 amit véleményünk szerint nem lehet másként magyarázni, mint adminisztratív névadást. Lényegtelen számunkra, hogy ennek az adminisztratív névadásnak mi volt az indítóoka, bármi is ti., a XI. századi név folytonossága ezzel kizárható, azaz még abban az esetben is, ha Pécset a IX. században valóban Quinque ecclesiaeenek hívták volna, Árpád-kori latin neve akkor sem függhet össze ezzel. Egyébként lehetséges, hogy a pécsi alapítólevél neve eredetileg nem is Pécsre vonatkozik, pontosabban, feltehető, hogy a püspökség neve nem egy adott helynévből származtatható, hanem éppen fordítva, a püspökség székhelyének neve vonódik el a püspökség eredeti nevéből. A pécsi alapítólevélből idézett kifejezés ugyanis a következőképpen fordítható: „püspökség, amely Quinqueecclesia/Ötegyháznak fog neveztetni" vagy ha a Quinqueecclesia helyére a Pécs nevet tesszük: „Pécsnek". Az a körülmény, hogy az oklevélben nem „quinqueecclesiensis" áll, ki kell zárja azt, hogy itt a püspökségnek egy 59
