Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Szatmári Sarolta: Germán sírlelet Tatabányáról

melyeknek formai, készítésbeli, díszítésbeli hasonlóságai mellett sajnos közös vonásuk az is, hogy nem ásatások eredményei, hanem a véletlenben előkerült és nem szakszerűen megfigyelt leletek sorába tartoznak. A hitelesítő ásatások is többnyire csak a lelőhely-pontosítást hozzák és azt bizonyítják, hogy ez a fibulatípus nem temetőkben, hanem magányos, gazdag női sírokban fordul elő. A tatabányai fibulák a félkorongos fejű, rombikus lábú, vékony ezüstlemezből készült darabok, mindkettő hiányos, de részleteik szerencsésen kiegészítik egymást. Az egyik darab hossza, a másikon meglevő madárfejjel 22 cm lenne. (XII—XIII. t.) Félköríves fejlapja egy rovátkolt dróttal díszített kengyellel kapcsolódik a rombikus élben törő, lekerekített végű láblaphoz. A fejlap kétoldalán, vízszintes rovátkolású merevítő léctag, mindkét fibulának csak egyik oldalán van meg és egy gombban végződik, (eredetileg 6 gombos volt), a léctag aranyozott. A fejlap és a kengyel találkozásánál félköríves rovátkolt, dróttal kereteit, ékvágásos, préselt, aranyozott lemez volt, 3 nittel felerősítve. Az egyik, törött lábrészű darabon részletei jobban láthatók. A félköríves lemezből az oldalléchez hasonló vízszintes, rovátkolású léctag indul a fejlap csúcsáig, szintén aranyozott. Itt egy poncolt szélű, két nittel felerősített lunulából indul egy öntött madárfej. A hátlap szerkezetéből csak a kengyel alatti tűtartó és a merevítő lécek egy része maradt meg. (XIV. t.) Mindkét fibula erősen kopott, az egyik lábrésze törött és javított. Ezek a fibulák (ritkaságuk és kísérőleleteik alapján is) nagy értéket képviselhettek, feltehetően hosszú ideig használhatták esetleg több generációban. Mindkét fibula oldalsó merevítő lécén maradtak textilnyomok. Ez a felnagyított fotók alapján elég durva szövésű, egyszerű anyag. Mivel a fibula külső oldalán maradt meg, feltehetően nem a ruházat, 38