Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
V. Vadász Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez Lenhardt György magángyűjteményei I.
dessen gut umgrenzbare chronologische Lage die oberste Grenze von Fundort I. erweist. Die chrolonogischen Grenzen bestimmend ist die Verfasserin der Meinung, dass das aus dem ehemaligen herrschaftlichen Weinberg stammende Fundmaterial der Privatsammlung nicht ein langlebiges, sondern zwei Gräberfelder vertritt: ein Gräberfeld der Tokod-Gruppe, und ein Gräberfeld der Esztergom-Untergruppe. Die Verfasserin verweist noch auf die innere chronologische und Entstehungsfrage der Esztergom-Gruppe und gliedert die bisher bekannten Gräberfelder der Tokod-Gruppe und die Nordgruppe der inkrustierten Keramik in vier Stufen ein 59-71 . Jegyzetek 1 A gyűjtemény védetté nyilvánítása folyamatban van, múzeumba juttatását egyelőre nem tervezik. Jelenlegi tulajdonosai a család oldalági örökösei. 2 Arch. Ért. 1887. Weninger M. 178. 3 Bóna I. : Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstliche Beziehungen. Arch. Hung. SN IL. Bp. 1975. 42. T/4.; Kovács T.: 191 A. 39. 2.á/4. 4 vö. 1. j. 5 Arch. Ért. 1879. 121.; Lenhardt Gy.: Dunaalmás. 1942. Komáromi Lapok kiadása 66. Utalás Gyulai R. a Komáromi Lapok 1887. évf.-ban megjelent írására. 6 Arch. Ért. 1881. 165. 7 Patay P.: Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Diss. Pann. Ser. II. No. 3. Bp. 1938. VIII. T/l—4. Bóna I. im. 208.T/1—15.; Kovács T.: 1977. 41—42., 44. 4.á/5—6. 8 Lenhardt Gy. im. 65. Adatát a Komáromi Lapok 1887. 18. sz.-ból veszi. Weninger a „guggoló" (zsugorított?) csontvázas sírok kormeghatározását egy tekercses bronz fülbevalóra alapozza. Nagy óvatossággal felvethető, hogy esetleg egy Dolny-Peter-jellegű temetőre bukkant. Ebben az esetben nem kellene feltétlenül a koszideri típusú tőrt és tűt (vö. Kovács T.: 1977. ih.) a mészbetétes leletanyaghoz kapcsolnunk. 9 Rég. Füz. 11. 1959.33. 10 Hunyady I.: Kelták a Kárpát-medencében. Diss. Pann. Ser. II. No. 18. Bp. 1942. Szövegkötet XIII.T/A. 11 Noha közelebbi adatot nem ismerünk, említésre méltó Lenhardt Gy.-nek az a közlése, miszerint Tóth KuruczJ. tulajdonában egykor voltak általa gyűjtött un. korai halomsíros edények. 12 Patay P. im. VIII. T/4. 13 Bandi G.: 1965. VHI.t. (Tokod-Hegyeskő); T. Nesporova: Zur Problematik der HatvanKultur in der Südslowakei. SI A XVII—2. 1969. 400—402. VIII—XII. T. (Salka I. II.) 14 T. NeSporova im. 400. VIII. T/ll— 13. 14. 16. [I. (11. sir), 401. X.T./6— 8.] II. 5. sir Kalicz N.: Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. Arch. Hung. SN XLV. Bp. 1968. 163. 15 Az un. Litzenkerámia és a kisapostagi kultúra szétválasztásának kérdésében — mint ahogy azt már korábban is kifejtettük (Vadász É. — Vékony G. : Tata története. Kézirat, 1970. nyomdában), s melyet azóta egyébként Z. Benkovsky — Pivororová kutatásai (Zur Problematik der Litzenkeramik in Österreich. Prähistorische Zeitschrift 1972./2. 47. B.198) is egyértelműen tisztáztak — egyetértünk Torma véleményével, hasonlóképpen elfogadjuk a kisapostagi kultúra önállóságának — s így hagyományos elnevezésének — tényét, s annak jelentős szerepét a dunántúli mészbetétes edények művelődésének kialakításában elismerjük. {Torma I. : 1971. 40 —42; Torma L: 1972.; Bandi G. 1967. a; uő.: 1972.) 32
