Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Fürészné Molnár Anikó: Munkásmozgalom a tokodi üveggyárban a gazdasági válság idején

Május 23-án, csütörtökön, EggenhofTer helyi gyárigazgató „fölhívást ragasztott a gyárfalakra és a fölhívásban tudatta a munkásokkal, hogy akik hétfőn nem állnak munkába, azokat azonnali hatállyal elbocsátja, munkakönyveiket, illetve okleveleiket kiadja: az elbocsátott munkások kötelesek lakásaikat azonnal kiüríteni, az idegen állampolgároknak pedig 24 órán belül el kell hagyniok az ország területét."

20 A tárgyalások végül május 25-én megindultak, de eredményt nem hoztak, mert „a munkások leglényegesebb követelését, amely abból állt, hogy a gyár szolgálatában álló 80 gyermekmunkás közül 74-et a gyár fizessen — nem teljesítették . . . Minthogy az igazgatóság ezt a kérést visszautasította és a csiszolók kívánsága elől is elzárkózott, a megegyezés nem jöhetett létre, bár néhány lényegtelenebb követelést az igazgatóság hajlandó volt teljesíteni."

21 A harcban álló munkások tehát lelkesen kitartottak igazuk mellett és egységesen állták a küzdelmet. Hatástalan maradt az igazgatónak az a próbálkozása is, hogy feljelentette az esztergomi főszolgabírónál az egész sztrájkoló munkásságot. Minden munkás idézést kapott munkakönyveik átvételére a főszolgabírói hivatalba. A munkások helyett azonban megbízottaik, az egyesületi ügyész és Schönherr szövetségi titkár mentek el a főbíróhoz, „aki ilyen formán nem volt abban a helyzetben, hogy a munkakönyveket kioszthatta volna."

22 A sztrájkolok elbocsátását természetesen a gyár vezetősége nem gondolta komolyan, hatásos módszernek vélték. Egyetlen gyár munkáskollektíváját sem lehet ugyanis egyik napról a másikra egyszerűen kicserélni. Minden üzemben vannak olyan kulcshelyek, a termelésnek olyan döntő pontjai, ahol csak tapasztalt, képzett és az adott technológiát ismerő munkások képesek eredményesen dolgozni. Nélkülük a termelés ráfizetéses. De még az egyszerűbb munkafolyamatokat végző munkások nagy részét is be kell tanítani. Ezért a tőkés nem szívesen válik meg régi munkásaitól, különösen, ha fontos és sürgős rendelése van.

23 Megkezdődtek tehát az új tárgyalások. A Népszava, amely végig figyelemmel kisérte a sztrájk eseményeit, 1929. június 4-i számában örömmel adta hírül, hogy a munkásösszetartás eredményeként „A tokodi üveggyár munkásainak sztrájkjában — alig kéthetes harc után — megegyezés jött létre ... A sztrájkoló munkások megbízottai vasárnap (— június 2-án — M. A.) csaknem háromórás tárgyalást folytattak az igazgatósággal és a tanácskozás kedvező eredménnyel végződött. A megegyezést tíz pontban foglalták össze. Az egyezség lényegesebb részei — részletezte a Népszava

24 — a következők: A tanoncokat a jövőben az igazgatóság fizeti majd. A sztrájk előtt tudvalevően a legtöbb tanonc bérét a munkások fizetéséből vonták le. Az igazgatóság megígérte, hogy fizetni fogja azokat a munkákat is, amelyeket eddig különböző címeken visszavetettek. Beállítják az un. ellenőrzőládákat, amelyek segítségével a munkások károsodását meg lehet akadályozni. Minden munkás munkaellenőrző könyvet, ún. elszámolási könyvet kap, hogy munkájával és keresetével tisztában legyen és károsodás ne érje. A csiszolók túlóráit 14%-kai magasabban díjazzák. 177