Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Turi Róbert: A kisbéri nyelvjárás hangtani vizsgálata

cul], majd az / előtt álló u megnyúlik: kupacú. Ez utóbbi játszódik le a -stul ragban is: kocsistul> kocsistú. A hang képzése megegyezik a köznyelvi ú képzésével. ü A köznyelvi ü helyén — hasonlóan az ú:u viszonyhoz — általában ü jelentkezik. A hosszú w-k számát növeli a köznyelvi ő hang illetve az ül; öl, öj; el, ej hangkapcsolatok helyén jelentkező nyelvjárási ü. Ez részben zártabbá válás, részben pótlónyúlás eredményeképpen jött létre: kő>kű; gőzölt >gőzült > gőzűt. i A kisbéri nyelvjárás általában kedveli a rövid magánhangzókat a köznyelvi hosszú magánhangzók helyén. A hosszú z'-k száma mégis jelentős — egyik legjellemzőbb vonása a tárgyalt dialektusnak —, de eredeti helyen általában nem jelentkezik, nem áll i. hz esetek többségében a köznyelvi é hang helyén találjuk meg. Előfordulhat hangsúlyos [irik 'érik'] és hangsúlytalan helyzetben megitínyi 'megítélni', valamint toldalékos alakok esetében a toldalékokban [egíssig 'egészség']. A köznyelvi é helyén i helyett esetenként é is állhat. ó Az ó hang képzése megfelel a köznyelvinek, igen ritkán ó is lehet. A nyelvjárás ó hangjait több köznyelvi hangkapcsolat nyelvjárási ó megfelelése szaporítja. Ezek a hangkapcsolatok: ol, oj, oly; -szór; -kor; ál; -hoz. A felsorolt hangkapcsolatok utolsó magánhangzói lekoptak, az előttük álló magánhangzó időtartama meghosszabodott: haccó 'hatszor', akkó 'akkor', vashó 'vashoz'. Az dl hangkapcsolatra mindössze egy adat: szórna 'szalma'. Az ol hangkapcsolat is ó-ban realizálódik: ódalaz 'oldalaz'. Az oj, [oly] hangkapcsolat ó-ban való jelentkezése csak néhány adatban fordul elő: Káró 'Károly' kifót 'kifolyt', konkó 'konkoly'. ő A köznyelvi ő helyén a kisbéri nyelvjárásban is ő-t találunk. Képzése megegyezik a köznyelviével. Szaporítja az ó'-k számát a köznyelvi öl, öj, [öly]; el, ej, [ely]; a -szőr és a -höz, -hez hangkapcsolatok illetve ragok helyén álló nyelvjárási ő hang: törkő 'törköly', gerenda 'gerendely', viccő [~viccű] 'viccel', tüszhő 'tűzhöz', szekérhő 'szekérhez'. é A nyelvjárási é viszonylag kis megterhelesu fonéma. Az í-zés miatt az é-k száma kevés. E hang képzése vagy a köznyelvivel azonos, vagy néha zártabb annál: é. Hiányozhat az é — átadván a helyet a nyelvjárási t-nek — hangsúlyos, szóbelseji és szóvégi helyzetben egyaránt. à Képzése is, megterhelése is megegyezik a köznyelvi à hangéval. Fonetikai helyzettől függően előfordulhat kissé zártabb [a] ejtése is: határbo. A zártabb ejtés kapcsolatban lehet az ún. á utáni o-zással, de ennek bizonyítása részletesebb vizsgálatot igényelne. A köznyelvi o helyett is előfordul nyelvjárási á: ser agio 'saroglya'. u Képzése mint az ú hangé. A nyelvjárási u minden fonetikai helyzetben megjelenhet: búza, házbul, kujcsot 'kulcsot'. A köznyelvi ú helyén általában u-t találunk. Terhelése elég nagy, mert néhány u: i, u: ú, u: ul megfeleléstől eltekintve [liggä 'lyuggat', únyira 'ujjnyira', tanú 'tanul'] más megfelelések növelik a terhelést: — a köznyelvi nyíltabb alak helyett zártabb: hugyan, burittó. 161