Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)
Fatuska János: „Szálláskeresés” a Tata környéki német karácsonyi szokásokban
//. „HERBERGSUCHEN" Karácsony előtt, az adventi időszakban több Tata környéki német községben tartottak kilencnapos házi ájtatosságot. A szokás egyik községben sem régi, csak az 1910-es évek végén honosodott meg. Alsógallán (Untergalla) és Felsőgallán (Obergalla) ezt a szokást „Herbergsuchen"-nak nevezték és az 1930-as évek végéig gyakorolták. A szokás neve Bajon (Bay) „Maria-Trogn" volt és csak egy évtizedig élt. Legtovább Várgesztesen (Geschtitz) és Dunaszentmiklóson (Niklo) maradt fenn. Várgesztesen a II. világháborút követő években jöttek össze utoljára a „Herbergsucherinnen". Dunaszentmiklóson 1963-ban jártak utoljára a „Herbergsweiwer". Alábbiakban a szokást a dunaszentmiklósi forma alapján ismertetem. Dunaszentmiklós (Niklo) Tatától 10-km-re fekvő kisközség, homogénnek mondható német népességgel. A lakosság katolikus és viszonylag intenzív vallásos életet él. A szokást 1918—20 körül egy helybeli asszony, Bihacker Józsefné honosította meg. Formáját egy német nyelvű ponyvanyomtatványból szerezte, mely a szokás leírásán kívül ajánlott imákat is tartalmazott. (A könyv évtizedekkel ezelőtt elveszett, címére nem emlékeznek.) A szokást gyakorló csoport kilenc 40—70 év közötti asszonyból áll. A II. világháborúig két, később egy csoport volt a községben. A csoport összetétele stabilnak mondható, éveken, évtizedeken keresztül ugyanazok voltak a tagjai. Betegség, halaszthatatlan elfoglaltság esetén előfordult, hogy az egyes tagokat leányuk helyettesítette. Egy-egy tag halála esetén azonnal újra kilencre egészítették ki a csoport létszámát. 1963-ban a következő tagokból állt a csoport: Bihacker Lőrincné (Schmidt Mária), Buser Andrásné (Beck Teréz), Schmidt Antalné (Mayer Anna), Mayer Györgyné (Buser Mária), Buser Györgyné (Herzog Teréz), Bihacker Józsefné (Bihacker Mária), Bihacker Jánosné (Schmidt Anna), Beck Józsefné (Mayer Borbála) és Ruff Antalné (Emmer Anna). A csoport tagjai december 15-én esti harangszó után gyűltek össze a templomban. Innen indultak el egyikük házához. Ezt követően minden este a csoport más-más tagjának házát keresték fel kilenc napon keresztül, december 23-ig. A sorrendet kezdetben sorshúzással állapították meg, később földrajzi tényezők alapján kialakult egy állandó útvonal, a december 15-i kezdés mindig más-más háznál volt. Minden este harangszókor gyűltek össze annál a háznál, ahol előző este voltak, kivéve az aznap esti háziasszonyt, aki otthon várta őket. Mikor mind a nyolcan összegyűltek, elindultak. Ruházatuk nem volt ünnepi, de minden alkalomra tisztát vettek fel. Az utcán is imádkoztak és adventi énekeket énekeltek. Az előző napi háziasszony egy szentképet vitt, melyet hímzett szélű fehér kontykendővel („Schopftichl") takartak le. Mellette két másik asszony mécsest vagy lámpát vitt. A kezdetben használatos kép (1. ábra) Schmidt Antalné tulajdona volt. Az 1930-as években a tagok közös költségükön egy másik képet festettek egy szentképfestővel, melynek két oldalán (2. és 3. kép) a szokáshoz tematikailag illő képek vannak. A soronkövetkező háziaszszony a ház első szobájának ajtajában fogadta az érkezőket, akik a küszöbnél megálltak, a képet vivő asszony á következőket mondta: 134
