Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében

ának az antikvitás pogány hagyományait őrző szibilláival együtt, egy kápolnahelyiségben való szerepeltetése már abba a humanista, neoplatónikus gondolatvilágba illeszkedik, amelynek célja a keresztény teológia és az antik mitológia egyeztetése, concordantia-ja volt. E törekvés, amelynek legelmélyültebb képviselője és művelője Marsilio Ficino volt, Janus Pannonius révén könnyűszerrel eljuthatott Esztergomba. Páratlanul becses és különösen szép leírást ad a palotáról, a Díszteremről és a Szibillák Kápolnájáról Heltai Gáspár Kolozsvárott 1575-ben megjelent, majd Nagy-Győrben 1789-ben is újra kiadott Krónikájában. A Mátyás-ellenes összeesküvéssel kapcsolatos, tragikus események ismertetése után Vitéz János palotájáról Heltai könyvében — a nagy-győri kiadás szerint idézve — az alábbiakat olvashatjuk! „Nagy palotát épített vala Esztergomot az várba, és az előtt egy szép kerengőt tiszta piros márványkövekből, mellynek duplás menete vala, nagy, szép és drága ékességekkel. A palotának belső falán szép és drága boltozásokat hajtatott vala, kikben renddel drága festékekkel megíratta vala mind a Szibilláknak képeit. Azon palotában az egyik hosszú falon renddel szépen megíratta vala szép és drága festékekkel mind az magyaroknak Őseket, a scitiai Hercegeket, annak utánna a Királyokat. Nem íratta pedig a Királyoknak képeit csak Mátyás Királyig, mikoron ő élt, hanem Mátyás király után-is egynehány ablakot íratott-meg; mellyet valami Prognosticumból, avagy a csillagoknak járásából vett jövendőmondásból, és úgy akarta az ő utánna valóknak, azok a képek által jelenteni, mi volna jövendő az országban. Az első alakban Mátyás Király utána íratta vala egy Király képét, mintha egy Király ülne egy zsedtzel-székbe behunt szemekkel, ki szunnyadoznék, és kevés gondot viselne az országnak dolgaira. Evvel jelentette, hogy Mátyás király után egy Király volna jövendő, ki nem fog gondot viselendő volna az országra. És úgy lőn, mert László lőn Király, ki igen tunya és lágy ember vala. És mikoron új hírt hoznak vala neki, hogy a Törökök kárt tettének,. .. ő nem indul vala ezen; hanem lágy beszéddel mondja vala: Dobrsi, Dobrsi. A másik ablakon íratott vala egy Király képét: és annak lába alatt tüzet irtanak vala, mely környül embereket sütnek vala nyársokon. Evvel a képpel jelentette a szegény Lajos Királyt, hogy az is csendes Király lenne: és hogy ő idejében támadandó volna a Keresztes had. Az harmadik ablakra íratott két mezítelen embert, kik küszködnek vala az Magyar koronáért, melyet az ő lábok alá megírtanak vala. Evvel a képpel azt jelentette, hogy János Király, és Ferdinánd Király jövendők volnának az országért, és úgy lett. Mert annyira vesződnének egymással a Királyi birodalomért, hogy majd mind a ketten mezítelenek maradnának mind országostól. A negyedik ablakba íratott vala egy faragott oroszlánképet, melly a földen fekszik vala, és a két első lábának tart vala egy koronás patyolatot. Evvel a képpel azt jelenté, hogy a török császár fogná el-foglalni az Magyar Királyi birodalomnak méltóságát, és hogy azt kezdené bírni mind végig. Mert ez ablak és kép utánn nem lőn ablak, sem több írás: hanem ez vala az vége. Úgy tetszik hogy ez is beteljesedett. Mert egy-néhány esztendeje vagyon immár, hogy mind Buda a mi Királyi székünk, mind Fejérvár a koronázó hely el-költenek tőlünk. Hogy az János Király fia János valamennyire csüggelődék 102