Bíróné dr. Szatmári Sarolta szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Tata, 1986)

Nagy Zoltán: Vitéz János „szép palotája” írott források tükrében

A felidézett korabeli megemlékezésekből és rendkívül rövid, tömör, olykor éppen hogy csak utalásszerű leírásokból eddig kielemzett ismereteinket Vitéz János palotájának helyére és az Árpád-kori palota Lakótornyához való kapcsolatára vonatkozóan tovább gyarapíthatjuk Estei Hippolyt érsek esztergomi — un. modenai — számadáskönyveiből. A Hippolyt esztergomi érsekségének az idejében (1487—1497) végzett, kisebb belső javítgatások, átalakítások, kályhaépítések kiadási tételeiben gyakran találkozunk a „magnum palacium" és a „Palacium Sibyllarum" megnevezésekkel. A „magnum palacium", amit már maga a „nagy" jelző is érzékeltet, nyilvánvalóan az Árpád-kori palota Lakótornyára, s az ahhoz a keleti oldalon csatlakozott, a később elpusztult — szárnyra vonatkozik. A számadási adatok összefüggései alapján megállapítható, hogy az „in ambitu de mandato reginalis maiestatis", vagy a „pro laboré hostii reclusione regindi maiestati", s más efféle helymeghatározások ugyancsak a „nagy palota" helyiségeire utalnak. Az 1490-es években tehát a „királyi lakosztály", amelyben egy évtizeden át lakott Beatrix özvegy királyné, a III. Béla király idejében épült Lakótorony és a hozzá csatlakozott keleti szárnyépület termeiben volt, amelyek egy részét ekkor már a Vitéz János által festetett falképek díszítették. A „Szibillák palotája" elnevezéssel viszont több számadási tétel „palacium reverendissimi" domini helymeghatározása áll kapcsolatban. Ez a tény azt igazolja, hogy a gyermek-érsek Hippolyt a Vitéz János által épített új palotában lakott. A Hippolyt-féle számadáskönyvekben nem szerepelnek olyan kifizetések, amelyek azt bizonyítanák, vagy valószínűvé tennék, hogy ebben az időben a Szép Palota Dísztermében, a Szibillák Kápolnájában, vagy akár a loggia-ban jelentősebb díszítő munkák készültek volna. További kutatások, így magának a modenai kódexből esetleg még kiértékelhető újabb adalékok talán némileg módosíthatják jelenlegi tájékozottságunkat, de eddigi ismereteink szerint igen valószínű, hogy azok a korai reneszánsz díszítő részletek, amelyek az alábbiakban tárgyalandó forrásainkból — ha csak sommásan is — kielemezhetők, minden bizonnyal Vitéz János idejében keletkeztek. Számos adat található ellenben a palota kályháinak a javítására vonatkozóan. Ezek az adatok arra vallanak, hogy a palota termeiben már Vitéz János korában is díszes majolika kályhák állottak. Ismeretes, hogy az 1934—38-as ásatások során pompás reneszánsz kályhák és kandallók színes-mázas majolika töredékei, sőt részei kerültek felszínre. A régebben már ismertetett legszebb darabok, mint például a játékszínbeli Király csempéje, és oromdíszek maradványai, továbbá állatfigurák, mint oroszlánok, szfinxek töredékei kétségtelenül szoros kapcsolatban állnak Mátyás király budai majolika műhelyének az emlékeivel, de rokonságban állanak a XV. század derekának számos ferrarai művészeti vagy kézműipari alkotásával is. Ennek az emlékanyagnak még igen alapos megvizsgálására van szüksége ahhoz, hogy keletkezésük pontosabb időszakát megállapíthassuk. Erre az elmélyült tanulmányozásra már csak azért is nagy gondot kellene fordítani, mert tudjuk, hogy a mázaskerámia-készítés igen otthonos volt Vitéz János udvarában, s az is tudott dolog, hogy ennek a művességnek komoly előzményei voltak Erdélyben, közelebbről Nagyváradon 100