Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A felső-bihari korú buda-ipar Vértesszőllősön
Feltevésünket megerősíti à budapesti Várhegy azonos bihari-teraszrâ települt mésztufa-mésziszap-komplexusával való összehasonlítás. Itt ugyanis a Duna IV. (mindeli) teraszrendszerének: kavicsára több m vastag mésztufa-mésziszap rétegek települtek. Magából a kavicsból Süssenborn-típusú gerincesfaunnát ismerünk, 20 míg a reátelepült édesvízi mészkő-sorozat a vértesszőllősi kultúrréteghez hasonló faunát szolgáltatott. 21 Itt tehát ki lehet mutatni azt a hidegkilengést, amely mindenképpen ,Cromer"-utáni, s amely megelőzte mind a vértesszőllősi lösz-réteg által képviselt glaciálist, mind az ezt megelőző kultúrréteg által jelzett enyhe időszakot. A budai Várhegy más szempontból is fontos számunkra: a fauna ott az 1930-as évek közepén került elő, amikor KADlC O. irányításává ÍJ a Várhegyi barlangpincékben nagyarányú rendezési munkálatok folytak. Az Uri-u 72. sz. alatti barlangpincéből a fenti faunával együtt, a mész iszapból széttört kavicsok és kezdetleges kavics-eszközök is előkerültek. KADlC moustiéri leletként említi ezeket első közleményében, 22 később azonban már „több, mint 100 000 éves" leletről szól. 23 A közlemény szűkszavúsága miatt kellő figyelemre nem méltatott leletanyag megvan a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében: 17 feltört kavicsból áll, anyaguk felerészben kvarcit-, felerészben kova-kavics. Néhány jobb eszköz alapján azonosíthatók a vértesszőllősi iparral, s így számunkra különös jelentőségük van, amelyrekre a továbbiakban visszatérünk.. Az alsó pieisztocénnak az a faunaciklusa, amelyhez lelőhelyünk is tartozik, talán sehol sincs olyan gazdag és jó kronológiai sorozatokkal képviselve, mint a magyarországi paleontológiái lelőhelyeken. Ezért is sikerült a hazai leletanyag alapján olyan részletesen kidolgozni a pleisztocén első felének klímatörténetét. 2 '' Nem lehet feladatunk ezen a helyen megismételni, amit már a témáról több helyen kifejtettünk, csak összefoglalóan mondjuk el, hogy az alsó pieisztocénnak azt a részét, amelyet 20 MOTTL. M., Beiträge zur Säugetierfauna der ungarischen alt- und jungipleistozänen Plussiterrassen, Mitt. a. d. Jahrb. d. Kgl. Ung. Geol. Anst. 36 (1942) 72—25. 21 JÁNOSSY D., Ujabb ©pleisztocén gerinces lelőhelyek Magyarországon (Budapest—Várhegy, Üröm, Répáshuta), Kézirat, 32. 1. 22 KADlC, O., Die geologischen Verhältnisse der Höhlenkeller am Budavár, A Szt. István Akad. mennyiségi, és ttud. oszt. ért. 3/4 (1939) 20. 1. 23 KADlC O., A budavári barlangpincék, a várhegyi barlang és a barlangtani gyűjtemény ismertetése, Budapest, 1942. 24 KRETZDI M., Quaternary Geology and the Vertebrate Pauma, Acta Geol. 2 (1953) 67—76.; Uö., Die altpleistozämen Wirbeitier-fiaumen des Villányer Gebirges, Ceol. Hung. Ser Paleont. 27 (1956) 1—264.; UÖ., Iinsectivoren, Nagetiere und Lagomorphen der jüngstpleistozänen Pauma von Gsarrnóta im Villányer Gebirge (Südungarn), Vertebrata Hung. 1 (1959) 237—246.; UÖ., Stratigraphie und Chronologie, in: RÓNAI, A., KRETZOI, M., PÉCSI, M., Stand der ungarischen Quartärforschung, Práce Geol. Polska Acad. Nauk. 21 (1961) 309—328.; vö., Fauna und FaunenhorizQint von Csarnota, Ann. Rep. Hung. Geol. Inst, 1959. Budapest 1963. 297'—395.; Uö., Die Nager und Lagomorphen von Voigtstedt und ihre chronologische Aussage, Kézirat, 160 1. 48
