Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Philipp Zöch, egy elfelejtett esztergomi órás a XVIII. században

előző óra gazdag veréséből az uralkodóvá vált egyszerű poncolt alapon csak egy kis szalagcsokorral átkötött, két vékony ágból álló koszorú maradt meg (L. 3. sz. kép). A vésnök ugyanaz az „LK" mester, mint az 1. sz. óránál, monogrammja ez alkalommal látható helyen, a számlap felső, félköríves részének hátoldalán van bevésve és a hátsó ajtó kinyitása esetén láthatóvá válik. (LX. 2/b. sz. kép.) A sugaras római számjegyeket viselő számgyűrű is leegyszerűsödik. Az órák közti stilizált virág, valamint a római számokat az arab számoktól elválasztó ~— félkörívekkel megszakított — párhuzamos vonalakból álló díszítés elmarad; a számgyűrű egyetlen dísze egy egyszerű levélfüzér. Az áttört, láncképzésű barokk mutatók kékre futtatott acélból készültek, kézi fűrészeléssel.

21 Még érezhetőbb a fejlődés a 3. sz. órán, mely mind szerkezetileg, mind művészi szempontból a legértékesebb a négy közül. Arányai tökéletesebbek. Szerkesztése, méretezése átgondoltabb, kivitele pontosabb. Elmaradnak az amúgy sem látható esőkilincsek és emeltyűk barokkos eikornyái, az ütést kiváltó karok simán lekerített alakját a célszerűség szabja meg. A számlap nyílásában látható álinga kézzel csiszolt, puha üvegből készült tükörrel van díszítve. Negyedütő-ismétlő szerkezete két csengőhangú kis harangra üt. Az idős mester utolsó, legérettebb ránkmaradt alkotása. A Louis XVI. stílusú veretek ugyan még ugyanazok, mint az előbbi órákon, de a számlapon levő vésés barokkos lendülete már teljesen elmarad, helyét szigorú, egyenes vonalak, tapétaszerű csíkozás foglalják el (1. 4. sz. kép), amelyek már a Louis XVI. stílusból az empire-be való átmenetet jelzik. A középső medaillonban vésett felírás tünteti fel az órás nevét: „Philipp Zőch Gran" (1. e tanulmány elején, inicjálészerűen elhelyezve). Az ütés leállítására szolgáló mutatók állását feltüntető felírások itt is két egyszerű körgyűrűbe vannak bevésve. A vésett díszítés egyszerűségét, a számlapkészítő mesteri módon azzal ellensúlyozta, hogy a szép állapotban megmaradt tűzaranyozású előlapra helyezett számgyűrűt, továbbá a nevét tartalmazó medaillont és az ütést leállító mutatók felírását tartalmazó két kis körgyűrűt beezüstözte. Ezzel az egyszerű eszkcjízel igen érdekes, elegáns hatást sikerült elérnie. A tűzaranyozás meleg sárga színe mellett az ezüst hideg fénye érdekes ellentétet ad, amelyet kihangsúlyoz az is, hogy a számlap résén át látható mozgó ál-inga ez alkalommal csiszolt rézlencse helyett, tudatosan, az ezüsthöz hasonló színhatást eredményező, puha üvegből csiszolt tükörből lett elkészítve. Az ütőszerkezetet leállító kis tömör rézmutatók egyszerűek, karcsúak. A 2. sz. óráéval azonos mintájú, de valamivel nagyobb, kézzel fűrészelt, láncképzésű, még mindig barokk óramutatók itt is kékre futtatott acélból készültek. Míg az 1. sz. óra a vésés és díszítőmotívumok gazdagságával tűnik ki, ez az óra a meleg-sárga arany, a hideg-fehér ezüst és a kékre futtatott acél anyagszerűségét hangsúlyozza 21 Az óra a Szt György céh 1914. évi március 9-i árverésén bukkant fel első izben. Onnan került egy jónevű pesti gyűjtő, Gárdos Alfréd birtokába. (L. Szt. György céh XVII. Művészeti Akciójának katalógusát. „A gyűjtő" 1914. évi III. évi 82. old. 925. sorsz.) 368