Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái
véve a K-i IV-es csoport csillagos fülbevalópárját. amelynek tömeges használata a VIII. sz. elejére tehető. 35 , valamint a Ny-i II. csoport 3 bizánci típusú csatját, amelyeket Csallány Dezső a VII. sz. végére keltez, de a többi lelet alapján a sírokat a VIII. sz. elejére tehetjük. Erre utalnak edényeik, csatjaik, fegyvereik. Meg kell jegyezni, hogy a fegyverek jelenléte ezekben a csoportokban különösen figyelemreméltó, különösen a Ny-i rész II. csoportjánál. A temető nagyobb része azonban a későbbi időszakra tehető, kb. a VIII. sz. második felére és a IX. sz. elejére. Ezek a csoportok a következők- A K-i V, VII, VII, a Ny-i III, IV. A két szárny gazdag lovassírjainak jellege más. A Ny-i rész sírjaiban gazdagabb lószerszámokat találunk, mint a K-i szárnyon. Az övdíszek öntöttek, griffes-indások. ill, indások, a peremeken elhelyezkedő lovassirokban pedig előfordultak áttört, egészen késői maszkos szíjvégek és veretek is. A kerámia jellege is késői, egy sírban fenékbélyeges edény is volt. (524) A lovassírokat, amelyekben falerák voltak a kutatók a IX. sz.-ra datálják. Előfordultak egészen késői, köpüs nyílhegyek is a sírokban. A Ny-i és K-i szárny megfelelő, hasonló jellegű lovassírjai a következők: A 27. sírban előkerült áttört, fehér fém díszítménye, hasonló az 524-es sír lószerszámdíszeihez. A 116. sír griffes szíj vége a 172. sír és a 759 sír griffes lószerszámveretei és a két utóbbi sír két állatfejben végződő díszítménye is hasonló. A K-i 147. és Ny-i 882. és 805. sír kisebb, gyöngyözött peremű, áttört faterái, melyek br. készültek és öntöttek. A temető É-i részén elhelyezkedő sírcsoport, IV-es, pedig a III. csoport szegényebb, É-i peremen elhelyezkedő sírjaival egykorú. Edényeik, gyöngyeik, nyílhegyeik megegyeznek és egyaránt a IX. sz. elejére és közepére utalnak. A legkésőbbi a „bjelobrdói jellegű" sírok csoportja, amelyekből nagyon kevés volt a temetőben és a X. sz.-ra tehetők. A temető benépesülése ezek szerint a következőképpen történhetett. A két legkorábbi csoportja DK-i és DNy-i rész megfelelő csoportjai felől haladt a temetkezés tovább, mindkét szárnyon ÉK felé. A Ny-i szárnyon is inkább a K-i oldal felé. A későbbi sírok ezzel szemben ezektől Ny-ra helyezkednek el mindkét szárnyon. A Ny-i szárny esetében különösen kiemelhető temető ÉNy-i pereme, amely a legkésőbbi, ezzel egyidőben temetkeztek az É-i különálló kis sírcsoportba is. A temető K-i szárnyán a temetkezés valamivel, korábban befejeződött, míg a Ny-i szárnyon és É-i peremen tovább folytatódott. A X. sz.-ban ehhez a legkésőbbi részhez csatlakoztak a bjelobrdói sírok. 35 Cs. Soós, A., Id. 18. j. 122
