Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái

f lőkerülnek belőlük övveretek, ezek sohasem érik el a lószerszám gazdag díszítésének színvonalát. Olyan gazdag a temető lószerszámot díszítő, korongos véretekben (falerákban), mint egyik avar temető sem. Vannak a temetőben egyedi, csak egyes sírokban előforduló leletek, mint például aranyozott, lemezes díszítmények, jogarszerű, ezüstlemezzel borított, üvegberakásos vaspálca, bronzlemezzel bevont fa madár, és a gyermeksírok torquesei. Ezek csak a legjellemzőbb vonásai a temetőnek, leletegyüttesében és egész képében az általunk ismert avar temetők közül a legérdekesebb és legösszetettebb problémákat veti fel. A temető újabb, részletes vizsgálatát a következő tényezők teszik indokolttá: 1. Eisner kisebb cikkeiben és publikációiban, de főleg monografikus feldolgozásban részletesen foglalkozik a temető leletanyagával, temetkezési szokásaival. A leletanyag ismertetésénél igen nagy irodalmi ismeretről tesz tanúságot, pontos párhuzamokat idéz szinte minden tárgyhoz. A kerámia vizsgálatának pedig egy egész fejezetet szentel. Hibája az, hogy különválasztva, egyedülállóan mutat be és vizsgál minden tárgyat, minden jelenséget, a temetőt tehát nem egy egységként, egy társadalom vetületeként látja. Tárgyakra, sírokra bontja fel az egységet, s bár van olyan igénye, hogy történelmet csináljon, eleven életet rekonstruáljon, kiinduláspontja miatt sok problémát nem tud megoldani. Alapvető hibája (bár ez a korábbi publikációknál szinte általános) hogy nem veszi figyelembe a temető tárképet, csak a sirleírásokból próbál következtetéseket levonni. Az anyag és a térkép összehasonlítása pedig nagyon sok lényeges dologra rávilágíthat. 2. Eisner 625—800 közé keltezi a temetőt.

3 Ez az időrend, már a leletek áttekintése után sem fogadható el. Ezek tekintélyes hányada a IX. sz.-ra utal. Kerek évszámmal lezárni a temetőt még akkor sem lehet, ha elfogadjuk azt a korábbi elképzelést, hogy a Nagy Károly féle hadjáratok az avarság teljes, fizikai megsemmisítését jelentették. Ezt az elképzelést már megcáfolták a hasonló nagyságú későavar temetők és a történeti tények is/

1 A térkép figyelmen kívül hagyása eredményezte azt a körülményt is, hogy Eisner szerint az avar sírok és a ,,bjelobrdol" sírok kora között 150—200 éves időköz volt. és ez úgy történt, hogy a még jól látható sírokhoz hozzátemették a későbbi halottakat. Nem közömbös tehát a temető késői, sőt legkésőbbi sírjainak pontos meghatározása és viszonyítása a temető sírszámához, anyagához. így nemcsak a kormeghatározás módosulhat, hanem méghatározihatóvá válik a temető benépesülésének menete, azaz a temetkezés sorrendje. 3. A temetőt használó nép etnikumának meghatározásánál Eisner elég bizonytalan, az anyagban elismer ugyan avar hatást, de végül mégis 3 Eisner, J, j. ra. 332. 4 Bona, I., SSZ. 108