Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Kernstok Károly 1873–1940
1922-ben főként tájképeket festett. A Wildparkban festett „Őszi napfények az erdőben" 101 című képe zárt téralakításával és nagy színfoltjaival Cézanne felfogásával tart kapcsolatot, impulzusokat azonban a német expresszionizmustól is kaphatott; erre vall oldott festőisége, formáinak és színeinek buja érzékisége. 1923 őszén rövid időre Párizsba ment. Művészeti vonalon azt tapasztalta, hogy a zárt rajzot hirdetik újra, a térbeli dimenziót, s olyan formai víziót, ami nem tisztán a múlton nevelődik, s ami nem spekuláció eredménye; újra vallják az. alázatos természetkeresést. Ebben a szellemben festette meg még ez évben „Ádám és Éva" 102 című kompozícióját, amely azonban még az expresszionizmus nyomát is bőven magán viseli. Berlinbe visszatérve lehetősége nyílt arra, hogy ismét foglalkozhassék kedves témájával: a lóval. Egyik ismerősének Berlin mellett nagy ló-tenyészete volt, ide járt dolgozni- Olyan nagyszabású műre azonban ezúttal már nem futotta, mint a „Lovasok a víz partján"; azt a lendületet, formai gazdagságot nem érik el ekkori képei, a közülük legkiemelkedőbb „Lovak viharban" 103 című sem, mely pedig, különösen a zivataros ég visszaadásában nagyon sok szépcéget tartalmaz. Olajképeinél nem egyszer értékesebbek vázlatai, tanulmányai (rajzok, tusfestmények, akvarellek) a maguk frissességével, hangulati értékével. 10 '' 1925-ben feleségének súlyos betegsége, majd halála vetett végeiemigrációjának. A húszas évek végén fellendülő politikai mozgalmak újra a polgári ellenzék körébe vonták. Pikturája is inkább a polgári értelmiséghez igyekezett közelkerülni. A hivatalos körök persze nem vettek róla tudomást, elsősorban politikai nézetei és magatartása miatt, sőt, ahol csak lehetett, útjába álltak. Még emigrációs évei alatt a művészeti egyesületekből kizáratták, a külföldön rendezett kiállításokról teljesen mellőzték. Hazatérése után Dugonits utcai freskóját le akarták verni. Kérőbb egy kiállításról „Utolsó vacsora" című képét távolították el. Művészeti rehabilitációja — nem hivatalos körök részéről — 1928ban történt meg azzal, hogy a K. U. T. (Képzőművészek Űj Társasága) művészeti tanácsának elnökévé és ugyanebben az évben a Szinyei Merse Pál Társaság tagjává választotta. Még 1928-ban megrendezte harmadik gyűjteményes kiállítását, 105 melyen régi alkotásai mellett újabb termését is bemutatta: az 1926—27ben készült „Ádám"-ot ,0,i és „Évá"-t, 107 majd az 1928-ban készült „Ádám 101 őszi napfények az erdőben. 1922. Olaj, papír. 73,5x100 cm. Jelezve lent balra: Kernstok Károly 922. Ilkának a wiildparki sétáik emlékére. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. 102 Ádám és Éva. 1923. Olaj. 200x155 cm. Jelezve lent balra: Kernstok Káró. y 1923. Papp László tulajdona, Budapest. 103 Lovak viharban. 1925. Olaj. 30x40 em. Jelezve jobbra lent: Kernstok Károly 925. Ismeretien helyen. Egykor Alberti Viktor tulajdonában, Budapest. 104 Lásd: Gombosi György: Űj magyar rajzművészet. Erasmus 1945. 40 b) kép; Magyar Művészet XI—1953. 265. 1. 1. kép; Horváth Béla: Modern magyar grafika. Budapest, 1959. 12. kép. 105 Az Ernst Múzeum kiállításai XCVI. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása Budapest, 1928. február. 106 Ádáim, 1927. Olaj, vászon. 204x104 em. Jelezve balra lent: Kernstok Károly 927. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest, 107 Éva. 1926. Olaj, vászon. 204x104 cm. Jelezve balra lent: Kernstok Károly 926. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, Budapest. 464
