Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Kernstok Károly 1873–1940

Igen, itt, a százados bükkök vérvörös, az égerfák aranysárga koronája, a mogyoró még smaragd zöld bokrai, a jávor, a berkenye kékesen érő lombjai, a távoli völgyek lilái, a természet e tisztaszínű, ragyogó palettája, mely időt, távolságot, hazatérést elfelejtett, érlelte benne hitté a festés utáni vágyat.

9 Lefesteni is megkísérelte, s piszkos szürke lett a sárga, a vörös, a lila. Ekkor még nem tudta, hogy a szép színes erdőtől színeinek visszaadásáig az ismereteknek, a tudásnak, a tapasztalatnak és szenvedésnek mily nagy útját kell egy művésznek megjárnia.

10 Mindenesetre ettől kezdve szorgalmasan rajzolt és festett. Megerősödve visszatért Budapestre, ahol atyja kívánságára letette az érettségit. Vizsgáira nem az iskolai tankönyvekből, hanem a legjobb és leghaladóbb szemléletű németnyelvű összefoglaló művekből készült. A szabadszellemű, erősen szocialista érzelmű szerzők műveit olvasta szívesen, melyekhez Port György révén jutott, kinek társadalmi helyzetéhez képest meglepően nagy, s a szocialista irodalomban rendkívül gazdag könyvtára volt.

11 Port nemcsak közvetve, könyvein keresztül hatott a fiatal Kernstokra, hanem egészen közvetlenül is. A fiatalemberrel sűrűn és szívesen folytatott eszmecserét a szocializmus kérdéseiről, a munkásmozgalom helyzetéről, alakulásáról, kapcsolatba hozta később a szociáldemokrata párt vezetőivel és a Népszavával, közvetve hatást gyakorolt barátaira is, legkimutathatóbban Fényes Adolfra, kivel Kernstok a Benczúr-iskolában kötött szorosabb barátságot. Időközben az apa csak beletörődött, — talán a betegség hatása alatt — hogy fiából festő legyen. Mi sem keresztezte hát a fiú útját, ki tanulni akart, s hogy anyai örökségét is megkapta, nagysietve Münchenbe ment, ahol Hollósy Simon magániskolájába iratkozott. „Magának a korszaknak művész nevelési módszere a lehető legrosszabb volt — emlékezett vissza tanuló éveire — s München akkor különösen sötét hely, egy pár helyi nagyság, Stuck, Lenbaeh-ék ráfeküdtek a város művésziskoláira, csak néha-néha jöttek Nyugatról hírek és ideálok és azok sem az igaziak. Manet-ról, Renoir-ról, Puvis-ről az ifjak semmit sem hallottak. Rossz hely volt, a sörtől kábult nyárspolgári tempó magához vonta le az idegenből való ifjúságot is, s bár a látszata tényleg meg volt, de a szelleme, hiába, nem pezsgett, utánérző volt, s nem is volt olyan viharos, mint amilyen a mi Pestünk szokott lenni, hanem lassú, a Salvator-sörök kábulatában nem látták meg a kor stílus teremtőinek igazi héroszait."

12 Hollósy iskolája a müncheni Akadémia megcsontosodott szellemének sivatagában mégis az oázist jelentette, ahol az igaz művészetet vágyakozók valamelyest lecsillapíthatták szellemi, művészi szomjúságukat. Az iskola, mely Bastien-Lepage plein-air festészetében, s a természet formáinak művészi utánzásában felismerte a maga művészi tízparancsolatát, teljesen elütött az Akadémiától, de sok minden különbözött az egyre nagyobb hírnévnek örvendő Julian párizsi magániskolá9 Ugyanott. 10 Kernstok Károly: A 'képzőművész. Előadás a Magyar Cobden Szövetség szemináriumában. 1930. március 29. Az előadás gépelt szövege H. F. K. gyűjíteményében, Budapest. 11 Trautsch József és Kernstok Kornél szóbeli közlése; "-. •'•.-•-. 12 A képzőművész. ; / ; ..::.•: 439