Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében
391 ledséget, a subinquilinusok és egyéb nincstelenek, főként kapálásból, me-, zei bármunkából élők táborát alkothatta; társadalomvizsgálatunkban a zsellérség'és cselédek néprétegébe soroltuk őket. Mivel sem nevüket, sem számukat nem őrizte meg semmiféle összeírás, csak e becslés útján volt mód számuk nagyságára következtetni. A fent leírt kiegészítések után a polgárváros 1720. évi népessége az alábbi tagozódást mutatta: 1. Papság: plébános 1 fő rác pap 1 fő 2 . (5) - 10 fő ferences szerz 10 fő 2. Honoratiorok, nemesek: 13 . (5) = 65 fő 3. Katonaság: S3 . (5) = 165 fő 4. Adózó városi polgárság: 205 . (5) =1025 fő 1—4. összesen 1270 fő «- 46% 5. összeírt zsellérek, subinquilinusok: 70 . (5) = 350 fő 6. Szőlőbérlők soraiból kinyomozott zsellérek 38 . (5) = 190 fő 7. Egyéb, az összeírásból kimaradt zsellérek és cselédek 180 . (5) = 900 fő 8. Zsellérek és cselédek összesen: 1440 fő = 54% 9. A királyi város összes népessége 2700 jő — 100 ù 'o A város népességének közel felét — 46%-át — a polgárság képezte. Soraikba tartoztak a polgári telken lakó polgárjoggal rendelkező nemesek is, s a városban ingatlannal rendelkező katonaság. A zsellérség, s a más házánál lakó kapások, cselédek és egyéb nincstelenek alkották a népesség 56%-át. A némi irtásfölddel is rendelkező inquilinusok és a szegénysorsú civesek között azonban jóval kisebb a társadalmi különbség, mint a polgárság vékony vagyonos rétegét képezek és a vagyontalan polgárok között. A társadalom rétegződésének helyes képét tehát elsődtegesen a vagyoni rétegződés figyelembe vétele alapján rajzolhatjuk csak meg. A vagyonmegoszlás bemutatására Í720-ban a szántóterület megoszlásának vizsgálata nem alkalmas, mivel ekkor még valamennyi polgári telekhez egységesen 7V2 pozsonyi köblös föld tartozott, mint a beltelek szerves külsőségi járuléka. Az irtásföldek sem olyan kiterjedtek, hogy komolyabb vagyoni differenciálódás alapjait képezhetnék. Annál érdekesebb eredményre vezetett e bortermelő vidéken a szőlőbirtokok megoszlásának vizsgálata. A szőlőbirtokok nagyságának megállapításánál a királyi város szőlőin kívül a Szentgyörgymezőn bérelt szőlők nagyságát is figyelembe vettem, névszerint egyeztetve a szőlőhegyenként összeírtaK névsorában feltüntetetteket. Az így kibontakozó kép a következő társadalmi rétegződést mutatja:
