Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Esztergom népességének és társadalmi rétegeződésének alakulása a XVIII. sz. első felében
„királyi Magyarország" egykori területeiről tekintélyes tömegek áramlottak dél felé, főleg az Alföldre. Ezek' az északi megyék csak úgy ontották a jövevényeket. Nagyobbára szökött jobbágyok, zsellérek voltak soraikban. Esztergom ez ármalás útvonalába esett. Egyesek a vándorlók közül megtelepültek a városban, mások csak átvonultak, hoszabb-rövidebb itt-tartózkodás után továbbvándoroltak. 11 Bottyán János — a párkányi oldalon levő Bátorkeszi és Köbölkút falvak földesura — 1696ban a kancelláriához intézett panaszában említi, hogy Esztergom királyi város tanácsának nagyobb része, sőt maga a városbíró is, valamint a királyi város egyéb lakosai is az ő szökevény jobbágyai. 12 A németek betelepülése korán — még a XVII. század utolsó évtizedében — megkezdődött. Méreteiről számszerű adataink nincsenek. A több csoportban érkező német telepesek neveivel már az 1699. évi dicalis összeírásban is találkozunk, de ekkor még csak elvétve jelennek meg. A Vízivárosban ez időszakban összeírt 94 személy döntő többségének neve magyar'. Az idegen nevek között ez időben még gyakoribb a szláv, mint a német eredetű. A német elem nagyobb arányú előretörése a századfordulót követően, főként a kurucüldözések időszakában tapasztalható. A kurucüldözések kapcsán elfoglalt birtokokba a kamara német telepeseket költöztetett be. A hűtlenséggel vádolt Rákóczi oldalán kurucként harcolt esztergomi lakosok száma elég tekintélyes lehetett. Erre enged következtetni egy 1710. évi összeírás, mely szerint a fiscus kezére szállt kuruc-birtökok száma kereken 80. Ez alatt szőlő, vagy ritkábban háztelek is értendő. 13 A kamara erőszakos németesítő törekvéseit és az esztergomi várőrség német parancsnokának, Kukländernek hatalmaskodását felhasználva, a betelepedett németség egy időre a királyi város vezetésében is nagyobb szerepet nyert de a számbelileg túlsúlyban levő magyarságiba rövidesen beleolvadt. 1 '' 1 Nem így a Vízivárosban melynek népessége csaknem teljesen kicserélődött, miután a kurucok feladták a rövid időre megszerzett várat (1705—6). Az alig 6—7 évvel korábban csaknem kizárólag magyar népesség helyét itt a németség foglalta el. Szembeszökően mutatkozik ez az 1699. évi dicalis conscriptió és az 1715. évi összeírás névsorának összehasonlításakor. A természetes szaporodás mértékét jelentősen befolyásolták ebben a félszázadban még többször is felbukkant pusztító járványok. Két ízben is pestis járvány tizedelte a népességet 1710—11. években és 1736— 41. években. Míg az előző, bár rövidebb ideig tartó járvány halálos áldozatainak számát nem ismerjük, az 1736—41. évből pestisben elhaltak számát Víziváros, Szenttamás, Szentgyörgymezőre vonatkozóan megőrizte egy megyei összesítő jelentés. 15 Ebből, egyéb adatok hiányában, egyben a királyi városban történt pestises halálesetek számára is következtethetünk. 11 Sinkovits: i. m. 12 Villányi: Három évtized... 26. old. 13 Villányi: Három évtized... 228—232. old. 14 Bél Mátyás: i. m. 15 Esztergom Áll. Levéltár 53. sz. összeírás. 384