Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A felső-bihari korú buda-ipar Vértesszőllősön

szerint.

3 Ezek ún. pebble-tool-ok, kavics eszközök, tehát ahhoz a csoporthoz tartoznak, amelynek lelőhelyeit elsősorban Afrikából írták le, s & melyekkel a kelet- és délkelet-ázsiai alsó paleolit iparok egyrészét is azonosítják. Valószínűleg már az alsó bihariban, a günzi/mindeli interstadiális végén megjelentek Európában a szakócakészítő abbevilli csoportok. A mindeli/rissi, nagy interglaciális elejére tehetők a clactoni kultúra első nyomai. Eszközeit egyes vélemények szerint egy az abbevilli—acheuli emberekkel párhuzamosan itt élő embercsoport készítette; mások szerint ugyanazok az emberek változtatták eszközkincsüket külső nyomás — bizonyára az éghajlatváltozások — hatására. A clactoni nehezen választható el a szakócás ÍDaroktól. mivel eszközeinek alap-formái, a ,,clactom-szilánkok" ugyanabban a technikai kivitelben és alakban képezik ez utóbbiak elmaradhatatlan összetevőiét is. Az elhatárolást az nehezíti, hogy mindkét csoport leletei folyóteraszok kavicsai között, másodlagos helyzetben, 1. Clactoni lelőhelyek 2. Vértesszőllős 3. Ubeidiyah 4. Sohan 5. Csoukoutien 6. Anyathian 7. Patjitan 8. Ain Hanech, stb. 9. Olduvai 10. Swartkrans, stb I. ábra. A szakócás és chopping-tool-os phylum elterjedése az Ó-világban. A pontozott a kavics/chopping-tool csoport, a sraffozott a szakócás csoport elterjedését jelzi. (MOVIUS után, kiegészítve). 3 KOENIGSWALD. G. H. R. von. Australopithecus und das Problem der Gei'öllkultuiren, Ber. d. 7. Tagung d. Dtsche Ges. f. Anthr. in Tübingen. 1961. 139— 152.; LUMLEY, H. DE, et al.. Grotte du Vallonét. C. r. d. séances de VAcad. c. Sei. 256/20 (1963) 4261—4262. 38