Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Philipp Zöch, egy elfelejtett esztergomi órás a XVIII. században
PHILIPP ZÖCH, EGY ELFELEJTETT ESZTERGOMI ÓRÁS A XVIII. SZÁZADBAN Esztergom iparművészettörténetében két nagy fejezetet különböztetünk meg. Az egyik a középkori kezdettel a török hódoltság végén zárul. Adatai még nem teljesen feltártak. Számos vonatkozás mutat azonban rá a hódoltsági idők elszegényedésére, a művészetek és iparművészet szünetelésére. Az igen gazdag középkori fejezet után egy sekélyes és szegényes korszak következett. A török hódoltság után is még évtizedekre volt szükség ahhoz, hogy az iparművészetben a fellendülés jelei mutatkozzanak. A XVIII. sz. elején Esztergom tulajdonképpen egy nagykiterjedésű, hatalmas rommező. Hajdan virágzó kézműves ipara, kereskedelme megsemmisült, a földek gazdátlanok, megműveletlenek. Lakosainak száma — Párkánnyal együtt — még 1712-ben is alig 2000 fő. Ilyen körülmények között nagy eredménynek számítható az a csekély próbálkozás is, mely a XVIII. sz. első felében kimutatható. Esztergom ötvösségtörténete is rámutat a hódoltság utáni társadalmi átalakulásra. A lassú felemelkedést jelzi az, hogy már 1725-ben, 1720ban előfordulnak ötvösök a városban, ha számuk a korábbiakhoz képest nem is volt számottevő. Kőszeghy szerint 1715-ben kettő, 1720-ban egy ötvös dolgozott a városban. Igaz, hogy ez a folytonosság 1732. körül hos*szú időre megszakadt, mégis értékes adat az újjászülető Esztergom iparművészetéhez. Ismeretes ugyanis, hogy Esztergom város ötvösségtörténetében ehhez képest ragyogó korszakok is voltak. Az 1529-ben megalakult ötvöscéhnek 16 magyar mester volt a tagja, céhszabályzatuk is magyar volt. A török hódoltság megszakította ezt a fejlődést, a XVIII. század elején, amikor Esztergom a hódoltság alatti idők ostromai után romhalmazként terült el, mesterek kísérletet tesznek arra, hogy ott gyökeret verjenek, műhelyt alapítsanak. Űgy látszik azonban a gazdasági h Q lyzet még nem nyújthatott megfelelő alapot e műhelyek felvirágzásához. Mindezt csak a következő évtizedek pótolhatták. A hosszú évszázadok óta háborútól gyötört városban a XVIII. sz. közenén rohamos feilődés indul meg. Esztergom lakossága 100 év alatt közel megtízszereződik. A kipusztult és elvándorolt lakosok helyébe idegenek, főleg osztrák és német iparosok és kereskedők jönnek. Megindul az iparosodás. 1720-ban a Vízivárosban az iparosok száma 2, egy évszázad múlva — 1828-ban — pedig már 62. Szenttamáson az iparosok és 363
