Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Bottyán János átpártolása a kurucokhoz

azokat a félreértéseket, amelyek e tekintetben támadtak körülötte a Bottyán-irodalomban. Léváról azonban alighanem az eset miatt távozott el, 1682 április 15-én Komáromban találjuk. Azonos személy azzal a Bottyán János nevű .,Révkomáromban lakozó katoná"-val, aki ellen Pozsony vármegye panaszt emelt „notórius gonosz cselekedeti és excessusi" miatt. Az aktákban első helyen mindig Farkas György neve olvasható. A Léván otthonos két Farkas-családról: a hügyei és a románfalvi Farkasokról nem tudunk többet, csak amennyit Farkas Pál és Farkas Ádám följegyzéseiben lehet találni.

30 Megtudjuk e följegyzésből, hogy Hügyei Farkas Pál lévai vicekapitány halála után (1664.) „Románfalvi Farkas György Uram választott lévai vice kapitányságra", s e tisztét 1664-ig viselte, ekkor Thököly Imre rabságába esett, majd „megszabadulván, váczi kapitánnyá tétetett". Úgy gondoljuk, az ő fia lehetett az a Farkas Sándor lévai kapitány, akiről említés történik Kajali Bottyán esküjéről szóló tudósításában. Gondolhatnánk arra is, hogy Hügyei Farkas Ádám fia volt, aki egy hajduezerben viselt vicekolonellusi tisztet, s akinek Románfalvi Farkas György nevelőapja volt. Ha azonban ez így volna, akkor Farkas Sándor legfeljebb 24 esztendős lehetett volna akkor, amidőn mint lévai vicekapitány Rákóczi szolgálatába lépett, mert 1678 február 20-án kötött házasságot Farkas Ádám Farkas György leányával, Katával. A származása szerint is lévai Bottyán Jánosnak bizonyára jó véleménye volt a Farkas-családról, mert Farkas Györgynek kétségtelenül része volt abban, hogy oly gyorsan megszabadulhatott Csáky Pál börtönéből. Bottyán késett esküje beváltásával. Ismerjük további sorsát: április 18-án Kuckländer, Esztergom várának parancsnoka, elfogatta, de midőn Esztergomból Bécsbe akarta őt küldeni, útközben Bottyán valami módon megszabadult, s a kurucokhoz menekült. 1704 október 10-én érkezett Selmecre, 11-én jelentkezett Bercsényinél, s a főgenerális másnap mutatta be a vihnyei fürdőn időző fejedelemnek. Bottyán életének ez a szakasza is homályos, a források hiányosak, töredékesek és szűkszavúak, s ellentmondanak egymásnak. Bottyánt talán az tartotta vissza a kurucokhoz való átpártolástól, hogy megdöbbent Károlyi dunántúli hadjáratának szörnyű kudarcán. Március 7-től április 18-ig, elfogatásáig nincs konkrét adatunk róla. Az is lehet, hogy már figyelték, mert híre támadt a kurucokkal való barátkozásának, s nem is volt többé módja ígéretének valóraváltására. Esze Tamás 29 Heckenast Gusztáv adta ki: Adatok Bottyán János életéhez (1676—1682). Különlenyomat a Történelmi Szemle 1998/1—2. számából. — Nem biztos abban, hogy az iratban említett Bottyán ugyanaz à személy a későbbi kuruc generálissal. Kétségtelenül azonos. L.: Varga Endre: A Rákóczi-szabadságharc történeti forrásai a Bírósági Levéltárak anyagéban Levéltári Közlemények. XXV/l 954. 170—193. 1. Varga ezeket írja: „Az iratokban látjuk a fiatal Botytyánit, aki Komáromban szolgálva még, csak egy lóháti katona volt." 30 Szily Kálmán: Farkas Pál és Farkas Ádám föl jegyzései 1638-tól 1694-ig. Történelmi Tár. 1884. 86—101. 1. — Farkas György és Farkas Sándor viszontagságaira nézve 1.: Szerémi: Emlékek Barsvármegye hajdanából. (1439—1711.) VII. Történelmi Tár. Í893. 52—92. í. 361