Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Bottyán János átpártolása a kurucokhoz

tunk arra, hogy Farkas Sándor hol tartózkodott március 7-ig. Ezen a napon csatlakozott Eszterházy Dániel hadtestéhez, de hol volt korábban? A generális levelében már olvastuk, hogy azután formált három lineát Budával szemben, miután a hadak jobban összegyülekeztek. Elég egy pillantást vetni a térképre, s tekintetbe venni azt a tényt, hogy amikor szemünk elé kerül, Farkas Sándor Tatában van, s máris arra kell gondolnunk: ő fedezte Esztergom felől Eszterházy Dániel táborát. A generális meg is hagyta őt korábbi feladatkörében: balszárnyán helyezte el, azért, hogy miközben Budára vigyáz, Esztergomra is figyeljen. Érvelésünket az is támogatja, hogy maga akart — Bottyán kijövetelében reménykedve — portyára indulni Esztergom alá. Kajali tudósítása tehát Bottyán átpártolásának egy olyan mozzatát őrizte meg, amelyről más forrásból nincs tudomásunk, de amely minden bizonnyal hitelt érdemlő tudósítás. Thaly Bottyán-könyvét még 1864-ben írta, bizony, szegényes forrásanyag alapján.

21 Maga is felhozta mentségére Nagy Ivánt leckéztető cikkében, hogy akkor még sem Rákóczi, sem Bercsényi kuruokorí levéltárát, sem a vörösvári archívumot, sem a kamarai levéltár lymbusát nem ismerte. Nagy Iván jóhiszeműen egészítette ki Thaly vékonyka monográfiáját egy fontos adattal, s ha az esküt elfogadó kuruc főtiszt megjelöléséből nem következtet Bottyán eskütételének helyére, Thalynak semmi igaz oka nem lehetett volna az ellene intézett goromba támadásra. Nem tudunk egyetérteni Thaly ama fejtegetésével sem, hogy „a Bottyán kuruczczá létéről szóló, épen ily alaposságú hír már magában azért is absurdum: mert a kir. ezredessel egy kurucz őrnagy (Lipthay Ádám, lévai parancsnok) előtt téteti le a hitet; holott a még mai fennálló katonai szabályok értelmében, valamely tiszt a fejedelem iránti hűségesküt csak magánál magasabb rendfokozatú, vagy legalább nálánál rangidősb főtiszt kezeibe teheti le; s Bottyán számára Lipthay kezébe esküdni, valóságos meggyaláztatás lett volna, katonai fogalmak szerint". Kajali szövege azonban — s Thalynak nem Nagy Iván megjegyzésére, hanem erre kellett volna elsőrenden figyelnie — nem beszél arról, hogy Bottyán esküje Léván történt, s azt sem lehet belőle kimagyarázni, hogy a „katonai etikett" sérelmével ment volna végbe. Bizonytalan, valóban 20 Koháry István generális ezt írja róla Bécsből 1703 szeptember 5-én: „Kis András Uramnak értésére adja azt is Kegyelmed, hogy lévén értésemre még feljövetelemkor: Zsámboky Uram ő Kegyelmével együtt kezdett az katonák fogadásához, — ahhoz való képpest, minthogy Zsámboky Uram ő Kegyelme is reáfelelt, hogy odahagyván az imperiumbeli szolgálatot, kíván hazájában alattam szolgálnyi ő Fölségének, — szükséges azért Zsámboky Urammal egyetértenvi ő Kegyelmének." (Archívum Rákóczianum. IX. 93. 1.) — Bottyánhoz való viszonyára nézve lásd Győrből 1703 december 12-én Kohárynak írt levelét: Uo. IX. 145—147. L 21 Bottyán János, II. Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival. Pest, 1865. — Találó kritikát írt róla Gyulai Pál: Budapesti Szemle. VXII/1867. 369—377. 1. 358