Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Bottyán János átpártolása a kurucokhoz
BOTTYÁN JÁNOS ÁTPÁRTOLÁSA A KURUCOKHOZ Miként lett, mikor lett Bottyán János, I. Lipót huszárezredese, a török harcok hőse kuruccá, II. Rákóczi Ferenc tábornokává — ez a kérdés egyik homályos részlete a legendás hírű kuruc generális sok hiányosságot tartalmazó életrajzának. Még életének nagy eseményeire nézve is gyakran csak töredékes, szűkszavú forrásokra támaszkodhatunk, s nem egyszer csak következtetésekre vagyunk utalva. Tanulmányunk Bottyán életének legfontosabb eseményét: a kurucokhoz való átpártolásának problémáját vizsgálja, de nem a maga teljességében, csupán csak egy mozzanatában. Szeretnénk tisztázni azt a félreértést, amely két neves történetíró, Nagy Iván és Thaly Kálmán között támadt 1884-ben egy újonnan felmerült adatra nézve. E munkánk során fel fog tárulni előttünk Bottyán változatos életének egy olyan fejezete is, amelyről eddig nem történt említés a Bottyán-monográfiákban: Léva várában való katonáskodása. Nagy Iván a Magyar Történelmi Társulat 1876. évi Gömör vármegyei kirándulásakor a Fáy-család levéltárában rábukkant azokra a levelekre, melyet Fáy István, Murány várának kuruc kommendánsa kapott Rákóczitól és másoktól, köztük vejétől: Kajali Páltól 1704 és 1709 között. Kajali 1704 február 5-én Gácsból keltezett levelének utóiratában megemlítette Bottyánt: „Bottyán János is bizonyosan kuruczczá lett és már le is tette a hitet Lévai kapitány előtt urunk hűségére." S e valóban figyelemreméltó tudósításhoz ezt a megjegyzést fűzte: „Ez adat kiigazítja azon tévedést, mely Thaly K. „Bottyán János" czimű munkája 40. és 42. lapján fordul elő, írván, hogy „Bottyán 1704. octob. 10-én Selmeczre érkezvén, felajánlá kardját a szabadság ügyének mert már febr. 4-e előtt Rákóczy pártjára esküdött Léván." 1 E megjegyzésre reflektált Thaly. Mivel a kritikát sohasem tudta elviselni, mint mindig, most is nyersen és indulatosan válaszolt: „E reám kent „tévedésre" vonatkozólag, nehogy Nagy Iván elhamarkodott állítása ott idézett művem ellenében, a történelmi valóság rovására, igaznak vétessék, — kénytelen vagyok nyilatkozni, és kimutatni, hogy nem én: hanem ellenkezőleg Nagy Iván tévedett, midőn egy mendemonda értékű ephemer adatra építve, egykorú tüzetes naplóra hivatkozó munkámat corrigálni akarta, anélkül, hogy a kérdés lényegébe mélyebben pillantott volna. S ezt a hamarko1 Fáy István murányi várkapitányhoz írt levelek. Történelmi Tár. 1880. 377—397.1. 22 Kcmárcni m. Múzeumok Közi. 353 m
