Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az esztergomi várkápolna XIV. századi falképeinek ikonográfiai vizsgálata

A mellképek apostolábrázolását támasztják alá a karélyos keretek alsó részére körzővel rajzolt és színezett felszentelési keresztek is. E kereszteket a mellképek festése után készítették, feltehetően még a XIV. században, de mindenképpen a kápolna 1605. év körüli beomlása és betemetése előtt. A keresztek színezése ma csak halványan látszik, mivel al secco festették rá a freskóra. Ennek ellenére kétségtelenül megállapítható, hogy a keresztek piros színűek voltak, zöld, illetőleg kék alapon. A keresztek egymagasságban helyezkednek el, és alattuk gyertyatartó helye látszik a falban. A felszentelési keresztek a templom falán a tizenkét apostolt jelentik. Ezt a gondolatot a legszembetűnőbben a párizsi S. Chapelle pillérein álló tizenkét apostolszobor mutatja, amelyek kezükben tartják a korongra vésatt felszentelési kereszteket. (8. ábra). A Pontificale Romanum előírása szerint a templom szentelésekor a püspök tizenkét helyen krizmával megkeni a falat ott, ahol már előzőleg a kereszteket elhelyezték és alattuk már égnek a gyertyák. — Az esztergomi várkápolnában is tizenkét felszentelési kereszt volt, nyolc a hajóban és négy a szentélyben. Ez utóbbit igazolja a szentélyben levő egyik freskótöredéken látható ábrázolás, amelyik a kilencedik felszentelési kereszt maradványa a kápolnában. (16. ábra). Ez egyben bizonyítja azt a fentebb említett elgondolásunkat, hogy a szentélyben is voltak apostolábrázolások. Középkori templomaink felszentelési keresztjei az egykorú freskódísszel együtt többnyire elpusztultak. A jaki apátsági templomban azonban épségben fennmaradtak a felszentelési keresztek, és az esztergomiakkal pontosan megegyező formát mutatnak. Elhelyezésük is egyezik rekonstrukciós elképzelésünkkel, amely szerint nyolc kereszt van a hajóban, négy pedig a szentélyben. Jakon kívül még több középkori eredetű templomban maradtak ránk felszentelési keresztek, ha nem is teljes számban: a sopron-bánfalvai Mária Magdolna templomban hét, a kőszegi Sz. Jakab templomban három, a Vas megyei Nagyunyom község templomában kettő, a szalonnai (Borsod megye) és a tápéi (Csongrád megye) templomban pedig egy-egy középkori felszentelési keresztet láthatunk. Ezek a keresztek lényegében megegyeznek az esztergomi ábrázolásokkal: egyenlőszárú, a végeken kiszélesedő, körbe foglalt, vörös színű keresztek. Ugyanilyen felszentelési kereszteket látunk a modenai dóm főhajójában vagy a padovai S. Eremitaniban is. Felvetődik még az a kérdés, nincs-e különösebb tartalmi vonatkozása a szakállas és szakálltalan ábrázolások váltakozásának. Bár kétségtelen, hogy az apostolok között fiatalok és idősebbek is voltak, a ritmikusan változó elrendezés mégis a művésznek a variációit kedvelő megoldása, amely nem ismeretlen a trecento művészetben. Csak egy példát említünk, az apostolok ábrázolását Duccio kompozícióin. A „Csodálatos halfogás" c. képén (14. ábra) a szakállas és szakálltalan apostolok elhelyezése az esztergomihoz hasonló a b a b ritmust mutat, éppúgy, mint az „Olajfák hegyén" c. kép menekülő apostolai. A hazai emlékanvagban a veszprémi Gizella kápolna falképein látunk hasonló megoldást. (XIII. század). Itt a hajó északi falán semleges háttér előtt, három mezőben párosával állnak az apostolok, szemben, tértelenül, távolról emlékeztetve Cavallini felfogására. Bal kezükben irattekercset vagy 230