Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Az esztergomi várkápolna XIV. századi falképeinek ikonográfiai vizsgálata

Iáknak nevezi a négy szakálltalan ifjú alakot. Bizonyítékul a XV—

XVI. századi történetírók és utazók leírásait idézik, akik lelkesen emlékeznek meg az esztergomi várhegyen levő „szibillák kápolnajá"-ról. Estei Hippolit szám adáskönyvei az egész várat „szibillák palotájá"-nak nevezik.

14 — feltehetően az ottlévő híres szibilla-ábrázolások alapján. A történetírók és utazók leírásaiból Lepold Antal az említett tanulmányban csak szűkszavúan id^z. Lapozzuk fel ezért e leírások eredeti szövegét. Kezdjük Bonfinivel, aki éveket töltött Mátyás király udvarában, és nemcsak átutazott a törökdúHa Magyarországon, mint a későbbi utazók. A kiváló humanista histonkus Esztergomban is járt, ha hamarább nem, Mátyás király halála u

f

án, amikor Beatrix királyné Esztergomba költözött, mivel Bonfini a királyné felolvasója volt. Főművének, Magyarország történetének megírásához nem nélkülözhette az egykori királyi, majd érseki székhely ismeretét, ahol Mátyás király nevelője, érseke, majd ellenfele, a humanista Vitéz János élt. E művében a következőket írja Vitéz Jánosról: „Vir fuit Archi-Episcopatui vehementer accomodus: quippe qui triclinium in arcé amplissimum erexit: prominens verő ante triclinium e rubro marmore ambulacrum cum dupplici podio, et superbissimum exstruxit. A 1 triclinii caput, sibillarum sacellum, e fornicato opere acuminatum statuit, ubi Sibillas omnes connumerare licet. In triclinio non modo omnes, ex ordine Ungariae Reges, sed progenitores Scythicos cernere erit"

15 — Magyar fordításban: „Az érsekségre igen rátermett férfi volt, aki a várban tágas ebédlőt építtetett. Az ebédlő elé pedig pompás kiugró vörösmárvány folyosót emelt, nagy erkéllyel. Az ebédlő főhelyére szibilla szent él yt építtetett, csúcsíves boltozattal, ahol az öszszes szibilla látható volt. Az ebédlőben nemcsak Magyarország valamennyi királyát láthattuk időrendben, hanem a szkíta ősöket is." A török uralom idején utaztak át Esztergomon Stephan Gerlach (1573) és Reinhold von Lubenau (158'í), a Konstantinápolyba küldött császári követek kísérői. Gerlach a következőket jegyezte fel útinaplójában: „A várban, ahol régen az érsek lakott, ma is látható a Dunával szemben levő terem, benne festmények, Krisztus a kereszten, Mária és a szibillák, de valamenyinek a szeme ki van szúrva. Közvetlenül e mellett egy nagyobb, szélesebb terem, aranyozott födémmel -. 14 P. Voit: I codici modenesi di Ippolito d'Esté e le canstruzioni edili a Esztergom, Acta Históriáé Artium, 1958. 293—295. 15 Bonfini: Rerum Hungaricum Decades, dec. IV. lib. ó. Coloniae Agrippinae, 1690. 413. 15* 227