Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Az esztergomi középkori pénzverde
egybevetve, nyilvánvaló, hogy a faber és a monetarius kifejezés azonos értelmű, tehát mindkettő pénzverőt jelent és rnegerőisíti az 1255-i oklevél szövegéből erre vonatkozólag levont következtetést. A további bizonyító adatokat ismertetve, 1274-ben bizonyos Mihály kamaraispánról van szó, aki egyben választott bíró volt Esztergomban, tehát nyilvánvalóan oda való polgár. 52 1292-ből név szerint ismeretes Gregorius pénzverő. 53 1289-ből Nicolaus aurifaber neve maradt fenn, aki szintén lehetett pénzverő. 5 ' 1 Végül 1294-ből két pénzverőnek a neve is említve van (Boloseus és Ladislaus) házaikkal kapcsolatban. 55 A közölt szórványos adatok révén eléggé bizonyítottnak vehető, hogy Esztergomban pénzverők éltek, tehát az itteni pénzverés nyilvánvalóan nem szűnt meg a királyi székhelynek Budára történt áthelyezése után sem és ha esetleg csökkentett mértékben is, de úgy látszik, egészen az Árpád-kor végéig folyt itt valamilyen formában a pénzverés. Maguk a fennmaradt pénzek semmiféle támaszpontot nem nyújtanak ebben az irányban, mert nincs, vagy legalábbis eddig nem ismeretes olyan külső ismertetőjel (verdejegy stb.), ami az egyes pénzverőkben vert pénzeknek verdék szerinti osztályozását lehetővé tenné. A XIV. század első feléből, az Anjouk korából, úgyszólván minden közvetlen bizonyító adat hiányzik az esztergomi pénzverésre vonatkozólag. 1323. előtt Róbert Károly általában igen kevés pénzt veretett, és amit veretett, azok is jórészt a bécsi dénárok mintájára készültek. Akad azért mégis egy olyan forrás, mely bizonyos formában utal arra, hogy mégsem szűnhetett még meg teljesen a pénzverés Esztergomban. Ez a forrás a pápai tizedszedők számadása, melyben első ízben 1317— 1320. között lehet említést találni Esztergomban forgott báni dénárokról. Majd 1332—1340. között történik említés ugyanerről, és végül az 1342-i végelszámolásban is előfordulnak ezen esztergomi banáíisok. 50 Az 1323 előtti veretek Schulek szerint nem lehetnek egyebek, mint a régi ió szlavón dénárok utánveretei, mert 1323. előtt királyi báni dénár nem készült, viszont az 1323. utáni magyar királyi báni dénárok között a CNH. II. 8. dénár és a CNH. II. 9. obulus fajokban véli felismerni az említett források „banális Strigoniensis" néven emlegetett pénzét, és e^ek verését az 13?b. évre helyezi. Egyik érve ennél a megállapításnál a CNH. II.. 8. sz. dénár egyik változatán előforduló kettős kereszt jegy, mely esetleg az érsekség jele lehet, de a fő érv mégis az, hogy az Esztergomban forgott banális csak jó pénz lőhet, mert a pénzverésre felügyelő érsek székhelyén feltételezhetően csak jó pénzt lehet verni, már pedig a CNH. II. 8. sz. dénár igen jó veret, átlagsúlya 0,804 g, a finom52 Huszár i. m. 25., Num. Közi. LIV—LV. 1955—56. 22. 53 1292. I. 23. ... a Gregario fabro.... Knauz II. 315. No. 317. 54 11289. V. 8. . .. Nycolaum aurifabruim, ciuem Strgciniensem. . . Knauz II. 249. No. 229. 55 1294. VII. 29. ... Domus Bolosey et Ladizlay fiabri, in una Curia circa semitem, per quam itur de pocnte fossati im Koachy. ... Knauz II. 360. No. 358. 56 Mom. Vat. 1/1. 19—21, 42., 291—292.,. St. Schoenvismer, Notitia Hungáriáé rei numariae, Budae 1801. 274., Hóman KR 92. 2. jegyzet. 216
