Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
Az esztergomi középkori pénzverde
pénzverők (monetarii, nummularii) egyszersmind pénzváltók is voltak, és a többi udvarnokokhoz hasonló szervezetben éltek. Erdélyi László szerint az udvar ellátására szolgáltatott udvarházak, melyek körül szolgafalvak létesültek, és itt laktak az udvarnokok. 37 Az udvarnoki osztály egységes szervezete azonban legkésőbb a XII. században megbomlott, és ekkor az egyes udvarnok kategóriák, valamint a nádor közé új hatóság fejlődött ki, az ispánok hatósága. így kerültek a pénzverők is a pénzverőmester vagy kamaraispán hatósága alá a XIII. század második felében. A XII. századi pénzügyi fejlődés eredménye a tárnokmesteri tisztség kialakulása lett, de ennek a hatásköre nem terjedt ki a pénzverőkre, mert ezek élén továbbra is a pénzverőmester állott. Maguk a pénzverők azonban korábbi udvarnoki helyzetükből kiemelkedve, mint városi polgárok, a saját választott bírájuk (villicus) alatt a hospesek mintájára szabad községi szervezetben (villa fabrorum vagy villa monetariorum) éltek. Körülbelül ilyen volt az esztergomi pénzverők helyzete a XIII. század közepéig. Ekkor jelentős változás következett Esztergom székvárosi helyzetében. Tulajdonképpen már a XII. század végén mutatkoztak bizonyos jelek, melyek arra vallottak, hogy Esztergomnak, mint fővárosnak szerepe, csökkeni kezd. Imre király ugyan még itt tartotta székhelyét, de a fivérével, Endrével való vetélkedése miatt, az inkább veszélyeztetett Székesfehérvárott tartózkodott gyakrabban. Mikor 1198-ban az esztergomi érseket jogaiban megerősítette, ugyanakkor a várban levő királyi palotát is neki adományozta, azon kikötéssel, hogy szükség esetén a királyt oda befogadni köteles. 38 Ez az ajándékozás Esztergom királyi székhely jellegének megszüntetésére az első jelnek tekintendő. Imre halála után ugyan továbbra is Esztergom maradt a székváros, egészen a tatárjárás koráig, ez az országos veszedelem azonban lényeges változást eredményezett Esztergom helyzetében. A tatárjárás idején Esztergom városa teljesen elpusztult, a fellegvár kivételével, és utána IV. Béla Budát választotta királyi székhelyül. Ezután 1256-ban Esztergom várát a király teljesen az érseknek engedte át. 39 Buda előtérbe nyomulásának látható jele volt korábban a kancelláriának már 1241 előtt Öbudára való áthelyezése. A királyi udvartartás tehát Esztergomban megszűnt, de a pénzverés, úgy látszik, egy ideig még tovább folyt itt, már csak azért is, mert ott volt a kamaraház, ahol a kamaraispán lakott, és ahová a királyi jövedelmek befolytak. 40 E fordulattal egyidőben azonban a pénzverés terén lényeges szervezeti változások következtek be. A pénzverők korábbi községi szervezetében megvolt a fejlődés csírája, de azt teljesen elnyomta a XIII. században elharapódzott bérleti rendszer. Hóman szerint a bérletrendszer meghonosodását II. András korára kell tennünk (1220 körül kezdődhetett el)/' 1 37 Erdélyi László, Művelődéstörténet II. 134. 38 Knauz I. 156 No 139.. Sinka i. m 38—42 39 Knauz I. 441. No. 574. 40 Sinka i. m. 43—55. 41 Hóman MP 461—462. •'--"' 214