Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
IV. Béla király sírja
rály sírjának megtalálására is. A vonatkozó rész fordítását az alábbiakban közöljük: ,,... állandó volt a vélemény és a népi hagyomány, hogy a konvent és a templom ugyanazon a helyen állott, ahol most, midőn ezeket írom, a plébániatemplom a temetővel 13 és a szomszédos Zelesy- és Szentgályféle házak állanak, a Duna-partjától egészen annak az utcának 1 ' 1 a feléig, amely a mostani konventünk és a templom homlokzata előtt van. Hogy pedig messze kiterjedt, mind kelet, mind nyugat felé, annak a vélekedésnek a megerősítésére szolgált az utóbbi években, hogy 1738-ban, midőn a plébániatemplom mellett, a Duna medrének közelében valamiféle építményt emeltek, fülkéket találtak, amelyekből részint ép, részint félig elporladt tetemetket ástak ki, melyeken felismerhető volt a mi habitusunk; ugyanígy a plébánia temető oldalában. Sőt maga özvegy Zelesyné úrnő, ez az igen tiszteletreméltó matróna, nyíltan megvallotta, hogy midőn — az egykori konventnek előbb említett területén fekvő — házát építette, egyéb hatalmas romokon kívül földalatti kriptát is talált, amelyben két ferencesnek a teteme volt látható; az egyiknek a teste szinte teljesen elporladt, de azért a habitus felismerhető volt, a másik azonban olyan volt, mintha azokban a napokban temették volna el, még az ép agyvelő is látszott. Ugyanő beszélte el, hogy férfi csontvázat is találtak, egy vagy két kisgyermek csontjaival együtt. Némelyek, akik foglalkoznak a régi dolgokkal, azt állították, hogy ez a férfi IV. Béla király volt, a gyermekcsontok pedig ugyancsak Béla nevű fiáéi. Ezenkívül a Szentgály-ház istállója, amely a plébániai temető mellett van, sötét éjszakákon gyakran látszott olyan fényességben, hogy azt lehetett hinni, hogy a lángok az egészet megemésztik; midőn pedig némelyek ki akarták ezt kutatni, a láng titkos szent iszonyodással elenyészett. Ez a széltében elterjedt hír eljutott a szomszádos konvent guardiánjának füléhez is, aki vagy unalomból, vagy tudatlanságból, vagy a híresztelések iránti megvetésből vénasszonyos mesének és népies vélekedésnek minősítette ezeket a jelenségeket, és elmulasztotta kivizsgálni, mi az igaz\ság ebben a dologban. Mivel pedig ebben az időben kezdett a pestis 15 elharapózni, és sem biztos hely, sem idő nem volt a csontok megőrzésére és a konvent atyái sem akartak közbelépni, bár többször is figyelmeztették őket, — a polgárok elföldelték ezeket a csontokat a város közönséges temetőjében: amiként mindezeket az elmondottakat több szavahihető és még életben levő idősebb szemtanú — mindkét nemből — ma is állítja. Mindezeket nagyobbrészt a Wadding Annaleseinek folytatására ebből a konventből küldött kéziratos jelentésekből, részben pedig közvetlen hallomásból merítve jegyeztem fel." L3 Az itt említett temető a mai plébániatemplom udvara és kertje, a 18. század utolsó negyedében megszüntetett plébániai temető. — A város ún. közös temetője a mai belvárosa temetővel azcmos. 14 A mai Bottyán János utca. 15 Ez a több mint két évig tartó járvány igen sok áldozatot követelt. — Ennek a járványnak m ai is álló emléke a Kossuth Lajos u. 62. számú emeletes lakóház, korábban kápolna, amelyet a királyi város polgárai a járvány elmúlásának emlékére építettek. — Ugyancsak ennek a járványnak emlékére a vízivárosi plébániatemplommal átellenben álló Mária-oszlop. 201
