Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából

ve. A széles keret ferdemeander-szalaggal van díszítve. Ebben az elrendezésben nem nehéz ráismerni a kettlachi stílusú díszes, meanderkeretes vagy meandermezős korongok továbbképzésére/

16 Ha a párduc-alaknak, mint középkori Krisztusjelképnek kialakulását történeti keretben akarjuk látni, akkor a rokon minták köréből nem szabad kiszakítanunk. Ennek az átalakulásnak útját ugyanis nemcsak ez a párduc-alak járta egyedül. Említettem a griffet, Apollo napisten attribútumát, a kettlachi stilusú félig pogány, félig keresztény emlékanyaggal kapcsolatban. Árpád-korunkban távolról sem ért el olyan népszerűséget, mint a párduc-alak. Egy veszprém megyei timpanonban az életfa egyik oldalán látjuk." Egy székesfehérvári zárókövön pedig a griff a pogány csodaszarvast teperi le, amely szarvai között viszi a napot.

48 Krisztus égi és földi szerepének ábrázolásánál is megtaláljuk a griffet: a somogytúri kövön (12. kép)/'

9 A szárnyas griff farkát a hasa alá csapja, mint az esztergomi oszlopfőn a nap és hold jelével ellátott párduc-alak (8. kép 1). Farka virágban végződik, mint a zalaháshágyi párducé és a zalaszentmihályfai domborkép madaráé (9., 10. kép). A sorriogytúri kövön Krisztus földi szerepét egy kettlachi stílusú párduc-alak jelképezi azáltal, hogy ez hátra fordul és a hátán lévő keresztbe harap. Az említett Laas-i eredetű kettlachi stílusú korongon található ennek a párducnak közvetlen előzménye, a hátán lévő kereszttel együtt. A somogytúri kövön tehát a griff az égi, a párduc a földi szerep jelzésére szolgált. Ez a szimbolika nagyon mély értelmű. Gyökerei ősi múltba mennek vissza. A pogány nap-istenek Jézus Krisztussal való „azonosítását", ezen azonosítás elvi alapjait már a 325.-iki niceai zsinat által megfogalmazott Credo szövege is lehetővé tette, melyet a 381. évi konstantinápolyi zsinat is megújított. Ebben fordul elő Jézusra vonatkozólag az a kifejezés: (credo in) ... Deum de Deo, lumen de lumine.

50 Természetesen ez egymagában még nem volt elegendő arra, hogy Krisztust az ábrázolásokban, szoborművekben, domborképeken és ötvösművekben is a pogány napistenekkél „azonosítsák". Ehhez helyi hagyományok is kellettek, melyek szeretete mélyen belegyökerezett a nép lelkébe. Az ilyen szövegek inkább az egyháziak magatartását a nemrég még pogány néppel szemben befolyásolta, abban az irányban, hogy legyenek türelmesek és belátók. Az egyházi énekek szövegeiben néha meglepő kifejezéseket találunk a pogány napistenekre vonatkozóan. A pogány napisten szerepe a következő Antiphonja-szövegben már teljesen a kereszténység istenére van átruházva: 46 Magántulajdonban. Hasonló, de egyszerűbb, s ennélfogva világosabb áttört komipozíció: Gerevich T.: j. m. CCXXIX. t. 3. 47 Gerevich T.: i. m. 164. o. 48 Gerevich T.: i. m. 163. o.; Dercsényi D.: A székesfehérvári királyi bazilika, Budapest, 1943, 141. lo. 67. ikép. 49 A keszthelyi Balaton Múzeumban. Békefi R.: A Balatonkörnyék egyházai és várai a íközépiko>rban, Budapest, 1907, 116. o. 81. kép. 50 H. Denzinger — C. Bannwart: Enchiridion Symboloruim, Freiburg i. B., 1922, 30., 37. o. 176