Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából

nyéket ugyanabból a típusból. A pénzváltó mérlegnek igen gondos munkának kellett lenni, mert nagy urak pénzműveleteinek lebonyolítását kellett vele megbízhatóan szolgálni.

5 Az esztergomi mérleg két végén levő kockán az öntés nyomait lehet látni, mert a munka kevésbé gondos volta mellett itt sem dolgozták ki az egyes részleteket. Az ókori és középkori mérlegeknek nagy irodalmuk van. Ebből elsősorban T. J. Arne ismert munkáját emelem ki, mert a keleteurópai régebbi leletanyagról statisztikai képet ad.

6 Ezek a csuklós mérlegek a vikingkorban és a későközépkor első felében voltak elterjedve Európa keleti felében. 34 teljes, vagy töredékes példányról van tudomása; éspedig 9 származik Gotlandról, 3 ölandról, 1 Schonenről, 1 Blekingeről, 3 Smâlandról, 1 Bohuslanről, 7 Upplandról, 1 Södermanlandról, 4 Gestriklandból és 2 ismeretlen lelőhelyről. Norvégiában, Dániában, Mecklenburgban, Sziléziában, Keletporoszországban szintén előfordulnak. Több példányt találtak Finnországban, kb. 20 példányt a balti országokban. Orosz területeken Gnezdovo, Vladimir, Kiev, Rjazan, Volhynia, Káma-vidék, Kocsa a további lelőhelyek. A XIII. és XIV. századokban még használatban voltak a tatároknál (Szaraj). Egyesek római eredetűnek gondolják, de Ame szerint valószínűbb, hogy keleti eredetű. Arne egy 1237-re datált kéziratra hivatkozik, amelyen ilyen típusú mérleg van ábrázolva. De a képen nem látható, hogy karjai csuklósak-e. A lelőhelystatisztika arra mutat, hogy keleti eredetű mérlegtípusról van szó, de Arne szerint kétségtelen, hogy egyes példányok keleti mintaképeknek nyugati hefyeken készült utánzatai (178. o.). E merlegeknek gyakran van bronz tokjuk. Egy ilyen runás feliratú tok az upplandi Sigtunáról származik (329. b. kép). Hasonló, de felirat nélküli tokot közöl a 330. a. képen Passelnről (Kurland). Ujabban a csehországi Berounról közöl L. Jansová az óbudai és az esztergomi mérlegekkel a kisebb részletekig megegyező példányt,

7 egyúttal közli a régi és az újabb irodalmat, több csehországi lelet felsorolásával. (Hradistko, Davle mellett, Kolin-Hanin). A berouni darab korát a XIII. sz. 2. felére teszi. A kolini lelet II. Boleslav-éremmel került elő (XV. sz.). Méri István említett publikációjáig Magyarország terra incognita volt a középkori mérlegek statisztikájában. Arne közlése alapján gyanút fogtam, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum római gyűjteményében lappanghatnak rokon mérlegek. Ebben nem is csalódtam, mert hat román5 Az óbudai mérleg egyik serpenyőjébe bevert berek jegy nem hitelesítés céliára szolgált. Ilyen egyszerű mérleget ugyanis nem kellett hitelesíteni. Minden mérésinél bárki hamar meggyőződhetett róla, hogy a mérleg jó. Hitelesíteni a súlyokat kellett. A szóbamforgó bevert jegy ellenben azt tanúsította, hogy tulajdonosának joga volt pénzt váltani. 6 T. J. Arne: La Suède et l'Orient, Uppsala, 1914, 176. sk. o., 329a. kép (két csuklós mérleg). 7 L. Jansová: Stfedovëké skládací vázky z Berouna, Arch, rozhledy, IX, 1957, 203—205. o. 102. kép a 216. o-n. 160