Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

Ötvösmester hagyatéka Esztergomban a tatárjárás korából

Az ötvösség a középkor vezetőművészete lévén, a királyi vár tőszomszédságában egy ilyen lelet nem csekély jelentőséggel bír a középkor kutatója számára. A királyi székhely mindennapi életébe várhatunk meglepő bepillantást az ilyen lelettől, mint egy éles fénysugártól, mely ugyan kis területet világít meg, de azt annál élesebben mutatja. A 2. kép 6 alatti hiányos darabbal analógiák hiányában egyelőre semmit sem kezdhetünk; rendeltetése is bizonytalan. A párduc-aíakú aquamanile, a kievi lakat és .a keleti aranymérieg külön-külön is nagy jelentőségű dolgok a királyi székhelyen. Hitelesen zárt leletben való együttes előfordulásuk pedig egészen egyedülálló középkorunk régészetében. 2. A mérleg

1 ötvösmester hagyatékáról lévén szó, nézzük először a mérleget. Szerkezete leírását mellőzhetem, csupán néhány megjegyzésre szorítkozom. A két kar csuklós szerkezetére nem a mérés miatt volt szükség, hanem azért, hogy összecsukható és tokba téve hordozható legyen. Mivel aranyat, drágakövet, ezüstöt és pénzt mértek vele, nagyon kellett az érzékeny készülékre vigyázni. A csuklós karok és a két serpenyő úgy vannak konstruálva, hogy ha a két serpenyőt egymásba tették, akkor az összehajiított felső rész (2. kép 2c) kényelmesen elfért a felső serpenyőben a függesztőrésszel együtt (2. kép 3a—b), amely ilyen helyzetben egyúttal védte is a mutatót. Az így összehajtogatott mérleg kicsi helyen elfért, de még így is tokba tették és úgy vitték hívásra, nagy urak házához nyersanyag-elszámolás, vagy hasonló kereskedelmi műveletek céljából. Esztergomi mérleg-leletünk ismertetésénél igen szerencsés helyzetben vagyunk, mert nemrég jelent meg Méri István kitűnő közleménye az óbudai pénzváltó mérlegről,

2 az esztergomi mérleg testvérpárjáról. Méri megállapításai egész csekély módosítással a mi mérlegünkre is érvényesek. (2) Az óbudai mérleg (3. kép 1—3) sokkal gondosabb készítmény volt, mint az esztergomi. Ez utóbbin a mutató alsó, lapos része nem szimmetrikus. Az óbudai mérleg .mutatójának alsó részén Méri érdekes technikai nyomot figyelt meg: lemezes részének széle két helyen, egymással szemben kissé csipkéződött. Ez a díszítésnek látszó kettős bemélyedés akkor keletkezett, amikor a nyelvet a karhoz szegecselték. Méri szerint satu hijján hegyével lefelé két különböző méretű, lyukas szerszámba állították bele. Szegecselés közben a szerszám karimája nyomódott bele a nyelv lemezének szélébe (107. o. 7. megj.). A rajzon ezt a két bevágást hangsúlyozottan tüntettem fel, könnyebb felismerés céljából. Az esztergomi mérlegnél is így történt a szegecselés: gyűrű-szerű tárgy1 A restaurálás és konzerválás munkáját Baky Győző, az Orsz. Magyar Történeti Múzeum restaurátori laboratóriumainak vezetője volt szíves vállalni, amiért neki e helyen is hálás köszönetet mondok. 2 Méri István: Arpádkori pénzváltó mérleg, Folia Arch. VI, 1954, 106—114. o. Meohliniae, 1030, 598. o. Studia Arch. Ill, Budapest. 1965, 158. kép 3. 158