Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)
A dévényújfalui temető etnikai és történelmi problémái
Ebből következik, hogy nem adhatunk választ arra, hogy milyen »ehetett az egyes kisebb csoportok belső élete. Milyen kötöttségek, szabályok fűzték össze az egyes embereket, milyen volt a kisebb vérségi egységeken belül a hatalmi és munkamegosztás. 4. Ezért hiányzik az elemzésből az élet, az egész későavar társadalom rekonstruálása, a népesség gazdasági, társadalmi, szellemi rendjének meghatározása. Eisner könyvének utolsó fejezetében megpróbál erre választ adni, de ő az egész temetőt nem bontja f-el kompensekre.; annak ellenére, hogy a temetőt 625—800 közé datálja, egyetlen, koncentrált népességként fogja fel az ide temetkezőket, nem véve figyelembe a nemzedékváltozással együtt bekövetkező esetleges változásokat, amely a temető kronológiai felbontásánál azonnal szembetűnik. 38 Az egyes mesterségek ismeretére csak a leletek számszerűségéből következtet. Ezután érkezünk el a dolgozat címe által meghatározott másik feladathoz, amely az etnikum vizsgálatát tűzi ki célul a temető anyaga alapján. Ez a munka legproblematikusabb és a legkevésbé megoldott része. Véleményünk szerint egy temető alapján, mégha olyan nagv és sokszínű is, mint a dévényújfalui, nem is megoldható a kérdés. Eisner utolsó fejezetében szintén foglalkozik ezzel a problémával. Szerinte erre a kérdésre különböző feleleteket lehet adni: „Avar, avar-szláv, szláv-avar. szláv" 19 . Nagyon helyesen felveti, hogy ennek eldöntéséhez meg kell vizsgálni a történeti forrásokat is. Ugyancsak nagyon helyesen rámutat az avarok előtti népek hatására, a római, szarmata, germán hatásokra, ő ezzel magyarázza a hamvasztásos temetkezési mód elhagyását is a szlávoknál. Kiemeli a hely fontosságát stratégiai szempontból, és hozzáteszi, hogy nomád nép számára ez a hely egyáltalán nem volt letelepedésre alkalmas. A kerámia szintén csak szlávokra utal, mert az avarok „mint nomádok nem szerették a törékeny, finomabb edényeket." Elismeri, hogy ^ lovas temetkezések és lószerszámok avar jellegűek, a fazekasság, a kovácsmesterség, kádárság azonban újra csak szlávokra utal. Végül azt a következtetést vonja le, hogy Dévényújfalu és környéke az egész időszakban a szlávok déli hatalmi pozíciója volt, és nem az avarok É-i támaszpontja. 40 Ezzel a megállapítással tulajdonképpen saját keltezésével kerül szembe, amelyben a temető megszűnését az avar birodalom megszűnésével hozza kapcsolatba. A történeti források vizsgálatát véleményünk szerint össze kell kapcsolni a szlovákiai avar, illetve avar-szláv temetők elhelyezkedésének és leletanyaguk jellegének vizsgálatával. Ez fényt derítene arra, hogy miért voltak ezen a területen „avar hatású temetők", s ezek főleg milyen időszakra és milyen helyre összpontosulnak. Ehhez azonban hosszabb tanulmányokra van szükség. Az eddig közölt szlovákiai avar, illetve „avarszláv" temetőket a következőkben sorolhatjuk fel: 38 Eisner, J., i. m. 334—348. 39 Eisner, i. m, 343 40 Eisner, J., '348 124
