Kiss Vendel: Végvári élet Tatán. Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata. Kiállítás a tatai várban. 1992. október – 1993. április.

Köprili Ahmed nagyvezír 1663-ban, Érsekújvár meghódítására hadjáratot vezetett. A vezír táborából 300 anatóliai vitéz portyázni indult, és a tatai várhoz érkezett. Mivel helyismerettel nem rendelkeztek, azt török várnak gondolván, bebocsátást kértek. A tataiak, tudatlanságukat kihasználva, megpróbálták tőrbecsalni őket, de elkapkodhatták a dolgot, mert a törökök végül kivágták magukat a csapdából. Evlia Cselebi szerint 170 magyart megöltek, 60-at foglyul ejtettek, és még a külső várat is felgyújtva érkeztek vissza győztesen a táborukba. Más előadásából sajnos nem ismerjük ezt az eseményt, s mivel tudjuk, hogy a tiszteletre méltó Evlia Cselebi néha túlzásokba esett, bizonyos kétkedéssel fogadhatjuk az általa leírtakat. 1683-ban látnak Tata falai utoljára jelentős török sereget. A Bécs ellen vonuló Kara Musztafa nagyvezír Thököly kurucaival együtt hódoltatja a várat. A visszafoglaló háború kezdetén, 1685ben, újra királyi kézre kerül Tata. A következő évben visszafoglalják a törököktől Buda várát is, és Tata mint végvár elveszti katonai jelentőségét. Visszavonulásukkor a törökök felgyújtották a várat, Buda elfoglalása után pedig nem is igen volt miért megerősíteni falait. Egy 1695-ös leírás romként említi, „melynek csak puszta kőfalai fönt vannak s azok is dűlőfélben vannak." Nem csoda, hogy az udvari haditanács, 1699-ben tartott értekezletén, más nagy múltú várakkal együtt Tata lebontásáról is döntött. Akár jelképnek is tekinthető, hogy az évszázad végén született döntés egyúttal a törökellenes küzdelmek korszakának lezárása is volt. Kiss Vendel 27