Kiss Vendel: Végvári élet Tatán. Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata. Kiállítás a tatai várban. 1992. október – 1993. április.

zír támadásával szemben .Tatának segítséget adhasson. A törökök október 8-án értek Tatához, de a felázott őszi utak miatt ostromá­gyúik lassan haladhattak, így a tényleges ostromot csak október 10­én kezdhették el. A várat 600 katona védte, kapitányuk, Vajda Kristóf, vitéz ember hírében állt, de a nagy túlerő miatt mégsem volt sok esélyük a vár megvédésére. Vajda Mátyás főherceghez, a királyi csapatok vezéréhez írt levelében hat napig tartja védhető­nek a várat, és sürgős segítséget kér. Levelére Mátyás haditanácsot hív össze október 11-én, ahol határoztak, hogy amint a magyar fő­urak, Nádasdy, Batthyány, Pálffy csapatai csatlakoznak a fősereg­hez, megtámadják a török tábort. Időközben, október 10-én, elkez­dődött a vár lövetése, és valószínűleg már az első nap jelentős eredményeket érhettek el a törökök, mert 11-én egész nap roha­mozták a várat, a védők huszonkét támadást vertek vissza. 12-én változatlan hevességgel folyik a falak rombolása, s kísérlet történik a vár bástyáinak aláaknázására is. A délkeleti bástya alatt sikerült is egy aknát felrobbantaniuk, s a bástya jelentős része leomlott. Az ostrom három napja alatt a védők létszáma a felére csökkent, a fa­lak védhetetlenné váltak, segítség pedig még mindig nem érkezett. Ebben a helyzetben, 12-én éjjel Vajda Kristóf elhatározta a vár ki­ürítését. Egy német krónikából, Georg Krewitz művéből arról érte­sülünk, hogy az elvonulás előtt aláaknáztatta a várat, majd a védő­őrséget, a vár teljes felszerelésével együtt egy titkos helyen kivezet­te a várból. Az említett titkos hely a vár keleti, tó felé néző oldalán volt, ott, ahol a falak tövében eredő meleg forrás vizét a várba ve­zették. A tóból kivezető vízfolyásokat övező nádrengeteget kihasz­nálva a menekülők nagy része másnap hajnalra eljutott Komárom­ba. Kisebb részüket az utakat őrző török lovasok észrevették, és ré­szint levágták, részben foglyul ejtették. Az ostromot, Krekwitz elő­adása szerint, a török másnap reggel is folytatta, s csak egy, ottha­gyott fogoly híradása után szállta meg a várat. A birtokbavétel köz­ben felrobban a Vajda Kristóf által elhelyezett akna, mely 500 törö­köt ölt meg. A híradás valóságtartalma bizonytalan, met sem a tö­rök, sem a magyar történetírók nem tesznek említést erről az epi­zódról. Az Izsán táborozó királyi sereg 13-án éjjel akarta megtámadni a török tábort 4000 lovassal, a vár eleste azonban fölöslegessé tette ezt az akciót. A vezír az eddigi ostromok után már megszokott mó­don, megerősítteti a sérült falakat, őrséget helyez el bennük, s mi­22

Next

/
Oldalképek
Tartalom