Petényi Sándor: Hétköznapok a középkorban. A tatai térség anyagi kultúrája - Kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításához 5. (Tata, 2013)
KIÁLLÍTÁSVEZETŐ A TATAI KUNY DOMOKOS MÚZEUM ÁLLANDÓ KÁLLÍTÁSÁHOZ darabon kislevelű hárs (Tilia cordata Mill.) levelének lenyomata látható. A középkori mindennapok szerves része volt a játék is, erre bizonyítékként egy Nürnbergben vert játékzseton és egy játékgolyó szolgál. A középkori élet és gazdaság fontos alkotóeleme volt a lótartás, ezt bizonyítják az előkerült zablák, hevedercsatok, patkók. Jellemző az élénken virágzó magyar lovas kultuszra, hogy egyetlen nyugateurópai országban sem kerül elő olyan tömege a sarkantyúknak, mint éppen hazánkban. Az udvarház feltárása során felszínre hozott és a tárlóban kiállított sarkantyúk is ennek bizonyítékai. A szép számmal lelt számszeríj nyílhegyeket harcban használták a páncélok átütésére, a vadásznyílhegyekkel pedig az állatok inait próbálták elvágni. A templom feltárásából előkerült leletek is számottevőek. Az aranyozott bronzból készített limoges-i kereszt feltehetőleg a 13. század második felében, illetve az után kerülhetett a templomba, ugyanis a tatárjárás okozta pusztítást és rablást főként ilyen, iparszerűen előállított francia importáruval pótolták. A templombelsőt díszítette a két, stilizált liliomot ábrázoló vasalás. A templom falán több területen is megmaradt az eredeti festés és vakolás. A templomon dolgozó mester ruhájának részlete egy helyen belenyomódott a vakolatba, amely így megőrizte a ruha szövetének mintázatát, melynek anyaga nagy valószínűséggel vászonkötésű, enyhe bordacsíkokkal ellátott lenszövet volt. A Kuny Domokos Múzeum kisebb ásatást folytatott a tatai régióhoz tartozó Tardoson. Az Árpádkorban már létező falu egy része Karakó várhoz tartozott, melyet Imre király (1196-1204) az esztergomi káptalannak adományozott márványfejtésre (pro extrahendis marboribus). II. And?
